Igehely: ApCsel 20:25-38; Kulcsige: 20:32 „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”
Aggodalom tölthet el, amikor attól, aki valamilyen értelemben függött tőlünk, búcsút kell vennünk. Félve gondolunk arra: hogy fog ő ezután önállóan boldogulni? Lehet, Pál apostolban is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a milétoszi kikötőben efézusi tanítványaival kapcsolatosan.
Igehely: 2Pt 1:10-18; Kulcsige: 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
A hívők elhívásának és kiválasztásának megerősítése az örök országba való bemenetel érdekében olyan tanítás, amely a hit által való megigazulás elengedhetetlen kiegészítése.
Igehely: 5Móz 34:1-12; Kulcsige: 34:9 „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.”
Ahogy egyéb területeken is igaz, a szolgálatban is nagyon fontos foglalkozni a staféta időbeni átadásával, és a következő vezető időbeni felkészítésével.
Igehely: 1Sám 12:1-5; Kulcsige: 12:4 „De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.”
Azt az embert, aki Isten előtt igaznak bizonyul, emberek előtt sem lehet elmarasztalni. Aki arra törekszik, hogy elsősorban Isten elvárásainak tegyen eleget, tiszta kezeket emelhet fel az emberek előtt is.
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 47:30a „Őseim mellett akarok pihenni.”
Az istenfélő vezető tudja, honnan lett kihívva, tudja mire lett elhívva, és tudja hova lett meghívva. Isten szolgájának szívében állandó feszültség van a jelenlegi szolgálata iránti elkötelezettség, és a Megváltójával való találkozás utáni vágyakozás között (Fil 1:23-24).
Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: 72:1 „Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának.”
Az istenfélő vezető Istentől kéri el azokat a törvényeket, amelyek szerint végezni szeretné szolgálatát és feladatait. Nem támaszkodik saját megítélésére, bölcsességére, személyes tapasztalatai sem elegendőek egy tökéletes szabályrendszer felállítására.
Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.