Igehely: Lk 19:41-44; Kulcsige: 19:42 „És így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.”
Lehetne vitatni azt a kérdést, létezik-e olyan, hogy „az élet nagy esélye”, vagy inkább több esélyből lehetne fölépíteni az életet és a legtöbbet kihozni belőle.
Igehely: Ézs 56:1-8; Kulcsige: 56:8 „Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!”
Csodálatos ígéreteket olvashattunk, melyekbe imában belekapaszkodhatunk ma reggel. De az ember felelőssége abban, hogy megtérése teljes és helyes legyen, továbbra is kulcsfontosságú. Ezt tettei, hogy tartózkodik a gonosztól és igazságot cselekszik, igazolják.
Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Sokmindent keres az ember, tulajdonképpen az egész élet egy keresés: boldogságot, szeretetet, pénzt, nyugalmat stb. De mindezekben és mindezeken túl Istent keressük! De nem mindegy, hogy hol, mit és hogyan keresel és találsz.
Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”
Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: 17:34 „Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.”
Szomorú, ha szeretteink vagy barátaink eljutnak egy szép helyre és mi valamiért lemaradunk róla. Itt azonban sokkal többről van szó. A ma reggeli igénkben arra kapunk figyelmezetetést, hogy nagy meglepetések lesznek az Úr Jézus viszajövetelekor.
Igehely: Lk 21:7-19; Kulcsige: 21:13 „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.”
Ha az ecetes palack megsérül, eltörik vagy nagy nyomásnak van kitéve, akkor csak ecet folyik ki belőle. Ha viszont a mézes bödönnel történik ugyanez, akkor méz jön ki belőle. Mert ami benne van, csak az tud kijönni. Ugyanígy van ez velünk is.
Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.