Mindennapi áhítatok

2019. október 29., kedd

Igehely: 2Kor 3:14-18; Kulcsige: 3:16 „De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.”

Az Ótestamentum szerint lepel takarta Isten dicsőségét. A lepel ott lehet a te szíveden is, és ameddig ott van, hallod ugyan az igét, de nem érted. Hallod, hogy valaki azt mondja „Isten így vezetett...”, „ezt mondta az Úr”, vagy „...szeretem az Úr Jézust” stb.

2019. október 25., péntek

Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”

Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.

2019. október 24., csütörtök

Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”

A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”

Sa­la­mon ki­rály ide­jé­ben, egyéb üdí­tő­ita­lok hi­á­nyá­ban, a bor volt az az ital, ame­lyet fel­szol­gál­tak ne­he­zebb éte­lek mellé. Ő mégis arra int, hogy óva­kod­junk a bor túl­zott fo­gyasz­tá­sá­tól. Fi­gyel­mez­tet arra, hogy „ne nézd a bort, ho­gyan vö­rös­lik” (31.v.), ami ahhoz ve­zet­het, hogy még töb­bet és töb­bet kí­vá­nunk be­lő­le, ez­ál­tal pedig el­ve­szít­het­jük józan íté­lő­ké­pes­sé­gün­ket: „sze­med za­va­ros dol­go­kat lát, te magad pedig össze­vissza be­szélsz” (33.v.).