Mindennapi áhítatok

2019. november 12., kedd

Igehely: Lk 12:47- 48; Kulcsige: 12:47 „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap.”

Mindenféle szolgálatra alkalmazható igazságot mond el itt az Úr Jézus. Nagy kiváltságot tár fel az Ige, de ugyanakkor az ezzel együttjáró nagy felelősséget is. Az előző versekben Jézus felveti a kérdést: ki az igaz és bölcs sáfár? Majd ehhez fűzi ezt a rövid magyarázatot.

2019. november 11., hétfő

Igehely: Zsolt 119:97-104; Kulcsige: 119:97 „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.”

Elménket nap mint nap sok fontos, vagy kevésbé fontos gondolat, információ éri, amelyek mind teret követelnek maguknak az elménkben. Ahhoz, hogy a fontosak felől tudjunk gondolkodni, meg kell tanulnunk megválogatni azokat, amelyek fölött érdemes gondolkodni és ezeknek elménkben helyet adni.

2019. november 10., vasárnap

Igehely: Jn 1:9-18; Kulcsige: 1:17 „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.”

Isten az Ige által jelentette ki magát az ember számára. Az igében megtalálható minden igazság, ami segít nekünk Istent megismerni és akaratát megérteni. Az Ige megvilágosítja értelmünket, hogy az élet minden kérdésében helyes s a lehető legjobb döntést hozzuk meg.

2019. november 9., szombat

Igehely: 1Tim 6:17-21; Kulcsige: 6:19 „Gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.”

Pál apostol nemcsak a gazdagokat fenyegető veszélyekre figyelmezteti Timóteust, hanem a gazdagok kötelességeire is emlékezteti. Itt nem azokról van szó, mint az 1Tim 6:9-11 versekben, akik meg akarnak gazdagodni, és akik nyereségre törekszenek, hanem azokról, akik már gazdagok.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.