Igehely: Zsolt 85:1-13; Kulcsige: 85:6 „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?”
Ez a zsoltár egy imádság. Egyrészt hálaadás a fogságból való szabadulás miatt, de egy kiáltás is Istenhez a jelenben történő szabadításért, helyreállításért.
Igehely: Ef 4:20-32; Kulcsige: 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben.”
A megtéretlen ember a gonosz hatalma alatt él megromlott gondolkodással, hogy a test minden ácsingózó kívánságát kielégítse. „Többé nem élhettek úgy, mint a pogányok…” (4:17). Itt kezdődik a hívő élet. Ez az első lépés, amikor az ember irányt vált és más úton indul el.
Igehely: Mk 14:1-9; Kulcsige: 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Az Úr Jézus földi pályafutása végéhez közeledett, s már csak két nap volt a páska ünnepéig. A főpapok és az írástudók, akiknek tanítaniuk kellet volna a népet, nem ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem azon tanakodtak, hogyan öljék meg.
Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”
Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.
Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”
A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.
Igehely: 2Kir 13:20-21; Kulcsige: 13:21 „Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”
Egy érdekes történetet olvastunk ma a Bibliából. Elizeus Isten hű szolgája volt, mindenben Isten akaratát követte, de mikor befejezte rábízott feladatait, Isten magához szólította. Egy év múlva, egy számunkra ismeretlen ember meghalt, akit épp temetni készülnek.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.