Igehely: Róm 12:9-16; Kulcsige: 12:9a „A szeretet ne legyen képmutató.”
A szeretetről sok szépet el lehet mondani, de a Biblia arra tanít, hogy erről nemcsak beszélni kell, hanem gyakorolni embertársaink felé. Szeretni az az ember tud hosszútávon, aki elfogad szeretetet. Aki engedi magát, hogy Istentől szeretve legyen, az tud másokat is szeretni.
Igehely: Róm 12:3-8; Kulcsige: 12:3b „Ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.”
Az újszövetség több helyen is felszólít, hogy legyünk józanok. A józanság alatt az Ige éberséget ért, (1Thessz 5:6) kiegyensúlyozottságot, (1Tim 3:2) helyes ítélőképességet, (2Tim 4:5) vagy olyan lelkületet, amelyből buzgó imaélet fakad. (1Pt 4:7) Józanok kell legyünk önmagunk megítélésekor is.
Igehely: Róm 12:1-2; Kulcsige: 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Egy embert el akartak tántorítani a Krisztusba vetett hitétől, miközben mindenféle kétes olvasmányt ajánlottak neki. Erre ő előhozta öreg Bibliáját, melynek címlapjára a földgömb volt rajzolva, fölötte a ragyogó nappal, ezzel a felirattal: „Suficit orbi” - elég az egész világnak. (P. L. Illuszt.
Igehely: Róm 11:33-36; Kulcsige: 11:36 „Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”
Az ember csodálatos lény. A világ számos könyvtára igazolja ezt. A technológia, amit az ember fejlesztett, beszél nekünk erről, a megalkotott építmények is hangsúlyozzák ezt. De Isten útjai minden emberi elképzelést felülmúlnak. Isten bölcsessége minden emberi értelmet meghalad, „...
Igehely: Róm 11:28-32; Kulcsige: 11:32 „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”
Pál apostol érvelésének kulcsszava ebben az igeszakaszban az irgalmasság, a szerető Isten irgalmassága. Leírja a Rómában élő testvéreknek, hogy a mi Istenünk irgalmas Isten, ezért nem abban gyönyörködik, amikor valakit megbüntethet, elítélhet, hanem amikor megkönyörülhet az emberen.
Igehely: Róm 11:25-27; Kulcsige: 11:27 „És én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”
Az Úr nem vetette el végképp kiválasztott népét, Izráelt, hanem a megtérésre indító kegyelmet egy ideig a pogányoknak adta. De lesz idő, amikor ez a kegyelem visszatér az Úr választott népéhez.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.