Igehely: Róm 11:11-16; Kulcsige: 11:16 „Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.”
Nemrég olvastam egy sikeres írónő megtéréséről, aki ateistaként élte le élete nagy részét, majd ötvenes éveiben elkezdte olvasni a Bibliát.
Igehely: Róm 11:7-10; Kulcsige: 11:7 „Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A választottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.”
Amikor a büszkeség az emberi szívben helyet kap, akkor rossz irányba kezd majd haladni. Olyan sok kárt tett már a büszkeség, és olyan sok keserűségnek lett az okozója! A büszkeség megvakítja az embert, ezért már arra sem képes, hogy felismerje: haladásának iránya téves.
Igehely: Róm 11:1-6; Kulcsige: 11:5 „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.”
Isten nem vetette el végképpen az Ő népét, Izráelt, akit kiválasztott rég, már az Ószövetségben. Annak ellenére sem, hogy engedetlen, sőt ellenszegülő néppé vált, és nem kereste az Urat.
Igehely: Róm 10:18-21; Kulcsige: 10:21 „Izráelről viszont így szól: «Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.»”
Izráel, Isten választott népe megvetette Isten szavát. Hűtlenek lettek, hiábavalóságokkal bosszantották Istent. Bár nem úgy viselkedtek, amint illett volna Isten népéhez, mégis büszkék voltak arra, hogy ők a kiválasztott nép.
Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: 10:15b „Amint meg van írva: «Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!»”
Egy alkalommal egy igehirdető az istentisztelet elején levette a cipőjét, zokniját, majd megkérdezte hallgatóitól, milyennek látják a lábát. Hát a férfilábról mi szépet lehetne mondani?! Isten azt a lábat mégis szépnek mondja, hisz viszi az örömhírt. Jót és békességet hirdet az a szolga.
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: 10:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Isten a törvényeit és parancsolatait az embernek adta, hogy aki cselekszi azokat, éljen azok által. Nem a cselekedetek szereznek örök életet, hisz akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia.
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.