Igehely: Róm 11:7-10; Kulcsige: 11:7 „Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A választottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.”
Amikor a büszkeség az emberi szívben helyet kap, akkor rossz irányba kezd majd haladni. Olyan sok kárt tett már a büszkeség, és olyan sok keserűségnek lett az okozója! A büszkeség megvakítja az embert, ezért már arra sem képes, hogy felismerje: haladásának iránya téves.
Igehely: Róm 11:1-6; Kulcsige: 11:5 „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.”
Isten nem vetette el végképpen az Ő népét, Izráelt, akit kiválasztott rég, már az Ószövetségben. Annak ellenére sem, hogy engedetlen, sőt ellenszegülő néppé vált, és nem kereste az Urat.
Igehely: Róm 10:18-21; Kulcsige: 10:21 „Izráelről viszont így szól: «Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.»”
Izráel, Isten választott népe megvetette Isten szavát. Hűtlenek lettek, hiábavalóságokkal bosszantották Istent. Bár nem úgy viselkedtek, amint illett volna Isten népéhez, mégis büszkék voltak arra, hogy ők a kiválasztott nép.
Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: 10:15b „Amint meg van írva: «Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!»”
Egy alkalommal egy igehirdető az istentisztelet elején levette a cipőjét, zokniját, majd megkérdezte hallgatóitól, milyennek látják a lábát. Hát a férfilábról mi szépet lehetne mondani?! Isten azt a lábat mégis szépnek mondja, hisz viszi az örömhírt. Jót és békességet hirdet az a szolga.
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: 10:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Isten a törvényeit és parancsolatait az embernek adta, hogy aki cselekszi azokat, éljen azok által. Nem a cselekedetek szereznek örök életet, hisz akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia.
Igehely: Róm 9:30-10:3; Kulcsige: 10:3 „Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.”
Isten igazsága ma is szúrja sokak szemét. Lehet valaki vallásos, kegyes vagy keresztyén ember, amíg azonban saját igazsága nagyobb, jobb, mint az igében lefektetett, addig megbotlik és beleütközik Krisztusba.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).