Igehely: Róm 2:1-4; Kulcsige: 2:3 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?”
Pál ezekben az igeversekben leleplezi azt az emberi gyarlóságot, miszerint hajlamosak vagyunk mindenkit bírálni, csak önmagunkat nem. Miközben másokat keményen megítélünk, magunkkal szemben engedékenyek vagyunk.
Igehely: Róm 1:26-32; Kulcsige: 1:28 „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”
A legszörnyűbb hazugság Isten igazságának hazugsággal való felcserélése. Ezért hamis a bálványimádás, hiszen benne a teremtményt imádják a Teremtő helyett.
Igehely: Róm 1:19-25; Kulcsige: 1:21 „Mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.”
A pogányok sötétsége annak tulajdonítható, hogy gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Itt nem csupán arról van szó, hogy tudatosan rosszat tesznek, hanem előre elhatározzák, hogy önmagukért élnek, nem pedig Istenért vagy másokért.
Igehely: Róm 1:16-18; Kulcsige: 1:16 „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Rómaiakhoz írt levél az ember megváltásának útját mutatja be, ami egyedül a hit által valósul meg. A levél témája a hitre jutás, amely az evangélium megismerése és elfogadása által történik.
Igehely: Róm 1:11-15; Kulcsige: 1:12 „Azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.”
Pál szeretné látni a római testvéreket, és most közli velük vágyának okát.
Igehely: Róm 1:8-10; Kulcsige: 1:9 „Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok.”
Az imádságnak fontos szerepe van az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. Éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen imádkozni. Ahogyan a tanítványok kérték, nekünk is kérnünk kell a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy tanítson minket imádkozni.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.