Igehely: 1Pt 4:12-19; Kulcsige: 4:13 „Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.”
Senkit nem szeretnék elszomorítani, és az Ige sem elszomorítani akar bennünket, de szembesülnünk kell a ténnyel, hogy Krisztus követőiként valamilyen szinten részesülnünk kell azokban a szenvedésekben, amelyekben maga Krisztus is részesült.
Igehely: Ef 3:1-10; Kulcsige: 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
„Megígérem, hogy jó leszek, apa!” „Ígérem és fogadom, hogy jóban és rosszban...” „Megígérem, hogy nem fordul elő többé!” Ilyen és ezekhez hasonló ígéretek hagyják el a szánkat. Emberi ígéretek. Néha könnyelmű ígéretek. És aztán feledésbe merülnek, megszegjük őket.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: 25:10 „Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.”
A példázatban mind a két csoport teljesen megegyezik egymással, kivéve egy dolgot. Mind várták a vőlegényt, mind vittek magukkal mécsest, mind elálmosodtak, mind felébredtek, amikor a kiáltás felhangzott: „Íme, a vőlegény!
Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Ha a derék felövezve volt és a lámpás égve, ez őrködést és készenlétet jelentett a szolga részéről. Mindez azért volt, hogy a szolga méltóképpen fogadja a menyegzőről hazaérkező urát.
Igehely: ApCsel 21:8-15; Kulcsige: 21:13 „De Pál így felelt: Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
„Bár a száraz hurút koporsós szózatja/ A küszöbön álló halált nem ugatja, Bár hószín zászlaját az elaszott vénség/ Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:/ Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak/ Lakosai közé még sokára írnak;/ Hanem tartsd magadat minden pontban készen,/ Mitha készen volna má
Igehely: Tit 3:1-8; Kulcsige: 3:1 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.”
„Egy kanadai tanulmány szerint mindenütt jobb adni, mint kapni. Ez derül ki egy 126 országra és 234 ezer emberre kiterjedő tanulmányból. A válaszadók szerte a világban egybehangzóan azt felelték, hogy jó érzés töltötte el őket amiatt, hogy adományoztak.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.