Igehely: Róm 11:1-6; Kulcsige: 11:5 „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.”
Isten nem vetette el végképpen az Ő népét, Izráelt, akit kiválasztott rég, már az Ószövetségben. Annak ellenére sem, hogy engedetlen, sőt ellenszegülő néppé vált, és nem kereste az Urat.
Igehely: Róm 10:18-21; Kulcsige: 10:21 „Izráelről viszont így szól: «Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.»”
Izráel, Isten választott népe megvetette Isten szavát. Hűtlenek lettek, hiábavalóságokkal bosszantották Istent. Bár nem úgy viselkedtek, amint illett volna Isten népéhez, mégis büszkék voltak arra, hogy ők a kiválasztott nép.
Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: 10:15b „Amint meg van írva: «Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!»”
Egy alkalommal egy igehirdető az istentisztelet elején levette a cipőjét, zokniját, majd megkérdezte hallgatóitól, milyennek látják a lábát. Hát a férfilábról mi szépet lehetne mondani?! Isten azt a lábat mégis szépnek mondja, hisz viszi az örömhírt. Jót és békességet hirdet az a szolga.
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: 10:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Isten a törvényeit és parancsolatait az embernek adta, hogy aki cselekszi azokat, éljen azok által. Nem a cselekedetek szereznek örök életet, hisz akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia.
Igehely: Róm 9:30-10:3; Kulcsige: 10:3 „Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.”
Isten igazsága ma is szúrja sokak szemét. Lehet valaki vallásos, kegyes vagy keresztyén ember, amíg azonban saját igazsága nagyobb, jobb, mint az igében lefektetett, addig megbotlik és beleütközik Krisztusba.
Igehely: Róm 9:20-29; Kulcsige: 9:27 „Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül.”
Isten tervének és keze munkájának gazdagságát mutatja az egész teremtett világ. Ahogy nincs két egyforma virág, felhő és hópehely, úgy nincs két egyforma ember sem. Tekintsünk előbb a fizikaira, a láthatóra!
Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”
Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?