Igehely: Zsolt 86:1-10; Kulcsige: 86:8 „Nincs hozzád hasonló, Uram, a z istenek között, műveidhez fogható nincsen.”
Ez a zsoltár valószínűleg Dávidnak a Saul előli bújdosás lélekőrlő időszakából származik. A zsoltáros lelki fájdalma abból fakad, hogy az ellenségével szemben tanúsított jóindulata nyomán az továbbra is gonoszsággal válaszol. Kihez mehet ilyenkor panaszával?
Igehely: Zsolt 138:1-8; Kulcsige: 138:5 „Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.”
Ez a zsoltár csodálatos egyszerűséggel vázolja fel azt, amiért Dávid méltónak tekinti Istent a dicséretre. Sok más zsoltárától eltérően, ebben kevés költői elemet használva, Dávid azonnali, teljes szívből fakadó magasztaló énekkel áldja Istent az istenek előtt.
Igehely: Zsolt 144:9-15; Kulcsige: 144:15 „Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!”
Társadalomkutatók vizsgálatai alapján a magyar nemzet nem tartozik a legboldogabb népek közé. Igaz, ők nem a bibliai mércék alapján mérik ezt.
Igehely: Zsolt 122:1-9; Kulcsige: 122:7 „Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”
Lélekemelő szavakban fejezi ki a zsoltáríró a zarándokok érzéseit, gondolatait, amikor a megfáradt utazók megpillantják Isten városát, Jeruzsálemet. Jeruzsálem hegyen épített város. Az út oda felfelé visz, ezért nehezebb oda eljutni, de közelebb is van az éghez.
Igehely: Zsolt 119:1-16; Kulcsige: 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A zsoltáros azzal kezdi az imáját, hogy megköszöni Istennek a törvényt. Tudatosítja a Szentírás szerepét és fontosságát, amihez, ha alkalmazkodik stabilitást és örömöt talál az életben.
Igehely: Zsolt 84:1-13; Kulcsige: 84:5 „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)”
Mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben az imádság háza nagyon fontos helyszín Isten népe számára. Sokan megtapasztalták már itt az Úr jelenlétét és az ebből fakadó boldogságot. A mai ember változatos helyeken keresi boldogságát.
Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”
Emlékszem, körülbelül 10 éves lehettem, amikor édesapám elvitt Erőss Zsolt előadására. Azelőtt is hallottam a magas hegyekről, a Himalájáról, hogy milyen nehéz azokba a magasságokba feljutni. De amikor az ő beszámolóját hallgattam, láttam a képeket és a videókat, amelyeket készített, akkor jobban megértettem, hogy mivel is jár egy ilyen expedíció. Hiszen találkoztam valakivel, akinek már sikerült eljutni a Föld legmagasabb pontjára. Hasonló dolog történik, amikor Istennel találkozunk. Mi nem tudjuk, hogy mit jelent igazán Istennek tetszően élni.