Igehely: Zak 11:1-17; Kulcsige: 11:13 „Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.”
A 11. rész hangulata teljesen más, mint az előző részeké. Azt látjuk, hogy minden, amire az ember büszke lehet, vagy amire számíthat, az elpusztul. Elég a cédrus, és a ciprus és a tölgy is elpusztul.
Igehely: Zak 9:9-17; Kulcsige: 9:16 „Megsegíti őket Istenük, az Úr azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén.”
A győzelmes Király képe, aki békességet hoz majd a népnek, a múltba gyökerezve mutat a jövő felé. Dávid volt az a király, aki békességet szerzett Izráel népének, de Krisztus hozza majd el azt a teljes békét, amely a háborgó szíveket csendre inti és változásra készteti.
Igehely: Zak 8:1-23; Kulcsige: 8:19 „Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé változik majd Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”
A maradék visszatérése után Isten népe újra elnyeri az Atya szeretetét, és az Úr békét és jólétet ígér Jeruzsálem lakóinak. A béke ára a következő: igaz szó, igaz ítélet, még szívében is kerülje a gonoszt a nép, és ne esküdjön hamisan.
Igehely: Zak 7:1-14; Kulcsige: 7:11 „De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak.”
Zakariás könyvét figyelmesen tanulmányozva az olvasó önkéntelenül is felteszi a kérdést, hogy amit Istenért teszek, azt vajon tényleg Őérte teszem-e? Vagy kegyes cselekedeteim csupán lelkiismeretem megnyugtatására szolgálnak?
Igehely: Zak 6:9-15; Kulcsige: 6:11 „Vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére!”
Zakariás olyanoknak ír, akik az eljövendő dicsőséget kisebbnek és nehezebben elérhetőnek látják, mint ahogy azt elképzelték. A fogságból hazatérők, akik már megszokták, és kényelmesnek találták az ottani életmódot, arra érkeznek, hogy mindenfelől ellenségeskedés és nehézség várja őket.
Igehely: Zak 6:1-8; Kulcsige: 6:5 „Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek.”
Hogyan állhatunk ellen a világ hanyatlásának? A hit komolyságával. Mert nincs bűn következmények nélkül. Amerre csak nézünk, környezetünk rombolása, rossz szokásaink, a felbomló családok, a nemzetek egymás ellen való acsarkodása mind árulkodó jelei annak, hogy a bűnnek súlyos következménye van.
Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).
Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).