Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”
Az Úr Jézus nem sok elismerésnek örvendett, miután Lázárt feltámasztotta a halálból. Ellenségei egyre inkább csak szaporodtak. Betániában, Lázárék házában már igen otthonosan érezte magát az Úr. Együtt ül az asztalnál Lázárral, a két nővér pedig szokás szerint végzi azt, amit a szívük diktál.
Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: 11:48 „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”
A nagytanácsban elhangzott eszmecsere is azt igazolja, amit a népi szájhagyomány mond: Minden jócselekedet megérdemli méltó büntetését.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: 11:40 „Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
,,...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) Úgy tűnik, hogy ez nemcsak Pál felfedezése, hanem Lázár feltámadásánál is gyakorolható és érvényes. Senki nem számított arra, ami azután történt, főleg akkor, amikor a zsidók az Urat sírni látták.
Igehely: Jn 11:17-27; Kulcsige: 11:25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”
János evangéliumát az Úr Jézus Krisztus evangéliumának is nevezik, mivel feltűnően eltér a többi háromtól. Időben az első megírt evangélium Márk nevéhez fűződik. Máté Márktól inspirálódott, Lukács pedig, amint műve elején megemlíti, tüzetes utánajárás alapján írta meg az evangéliumot.
Igehely: Jn 11:1-16; Kulcsige: 11:15 „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”
Nem könnyű megérteni azt, hogy akit az Úr Jézus szeret, azzal is megtörténhet bármi. Miért kell ezt így állítani? Mivel napjainkban vannak olyan teológiai nézetek, miszerint egy hívő ember, akit szeret az Úr, az nem lehet beteg, az nem lehet szegény.
Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: 10:30 „Én és az Atya egy vagyunk.”
,,Mert ahány városod van, Júda, annyi az istened és ahány utcád van, Jeruzsálem, oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak.” (Jer 11:13) E szomorú helyzet miatt az Úr haragra gerjedt, és Jeremiás próféta által meghirdette a babiloni hetvenéves fogságot, és egyben Jeruzsálem romba döntését.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.