Mindennapi áhítatok

2019. február 21., csütörtök

Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: 11:40 „Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

,,...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) Úgy tűnik, hogy ez nemcsak Pál felfedezése, hanem Lázár feltámadásánál is gyakorolható és érvényes. Senki nem számított arra, ami azután történt, főleg akkor, amikor a zsidók az Urat sírni látták.

2019. február 20., szerda

Igehely: Jn 11:17-27; Kulcsige: 11:25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

János evangéliumát az Úr Jézus Krisztus evangéliumának is nevezik, mivel feltűnően eltér a többi háromtól. Időben az első megírt evangélium Márk nevéhez fűződik. Máté Márktól inspirálódott, Lukács pedig, amint műve elején megemlíti, tüzetes utánajárás alapján írta meg az evangéliumot.

2019. február 19., kedd

Igehely: Jn 11:1-16; Kulcsige: 11:15 „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Nem könnyű megérteni azt, hogy akit az Úr Jézus szeret, azzal is megtörténhet bármi. Miért kell ezt így állítani? Mivel napjainkban vannak olyan teológiai nézetek, miszerint egy hívő ember, akit szeret az Úr, az nem lehet beteg, az nem lehet szegény.

2019. február 18., hétfő

Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: 10:30 „Én és az Atya egy vagyunk.”

,,Mert ahány városod van, Júda, annyi az istened és ahány utcád van, Jeruzsálem, oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak.” (Jer 11:13) E szomorú helyzet miatt az Úr haragra gerjedt, és Jeremiás próféta által meghirdette a babiloni hetvenéves fogságot, és egyben Jeruzsálem romba döntését.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.