Igehely: Róm 8:12-17; Kulcsige: Róm 8:14 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Pál apostol rácsodálkozik arra, hogy mivé válhat a bűnös ember Jézus Krisztus által. Az, aki minden jóra való törekvése ellenére is, csak azt tudja mondani, „ó, én nyomorult ember'', egyszer mégis Isten gyermekévé válhat.
Igehely: Ef 2:14-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”
Az efezusi levél üzenetének fő tartalma: a pogányok elhívásának „titka” a választott néppel szemben. Jézus Krisztus áldozatával végérvényesen lerontotta a válaszfalat e két nemzetség között. Ezzel érvénytelenné tette a törvény ítélő hatalmát, és megszüntette annak elválasztó erejét (Gal 3:13).
Igehely: Zsid 1:1-14; Kulcsige: Zsid 1:5 „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?”
A jelzett igeszakasz Istent atyai szerepében mutatja be. Számunkra úgy fogható fel leginkább Isten, ha egy szerető apához hasonlítjuk. Az Ószövetség 13 alkalommal a „Mi Atyánk” kifejezéssel utal Istenre.
Igehely: 1Jn 4: 9-11; Kulcsige: 1Jn 4:10 „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”
Szüleim és nagyszüleim bizonyságtételére emlékezem. A ’80-as évek elején Isten Lelke keresésre indította őket. Sorba járták a különféle gyülekezeteket, és keresték az élő igét.
Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”
A végtelen hosszú, de a hosszú nem feltétlenül végtelen. Ne gondold, hogy Isten hosszútűrése végtelen. Nem az! Egy napon lejár! Nem ülhetsz karba tett kézzel, miközben Istennel való viszonyod rendezetlen. Isten hosszútűrése nem a te jogod. Nekünk nincs jogunk követelőzni!
Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:2 „Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.”
Ma, amikor kilépsz az ajtódon, és találkozni fogsz a bűn miatt mélyre süllyedt emberekkel, természetes reakcióid az ítélkezés irányába fognak sodorni.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.