– Mk 4:35-41
A Márk által bemutatott példázatokat Jézus csodáinak sorozata követi, amiben mindenek felett való hatalmát ismerjük fel. Ez a szakasz bizonyítja, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt és járt ezen a földön, istenfiúságából adódóan teljhatalmú Ura volt a természet erőinek is.
– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32
Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.
– Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b
A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára.
– Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22
A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12).
– Mk 4:1-20; Kulcsige: Mk 4:14
Az ige hordozza az életet, a jövőt és az áldást. Mégis, ha nem talál megfelelő élettalajra bennünk, kárba vész. Jézus példázata felfedi előttünk a Gonosz stratégiáját, mellyel az ige bőséges gyümölcstermését igyekszik meghiúsítani életünkben.
– Mk 3:31-35; Kulcsige: Mk 3:33
Miközben Jézus tanított, megérkeztek hozzá családtagjai. A közelében lévő emberek szóltak neki arról, hogy odakint várakoznak hozzátartozói, de Jézus a lelki családhoz való tartozás fontosságára terelte figyelmüket. „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” – kérdezte hallgatóit.
Igehely: Jób 28:12–28; Kulcsige: Jób 28:28 „ Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.”
Az Úr bölcsességének útja az istenfélelem, megelégedéssel. Jób beszél arról, hogy Isten bölcsessége kikutathatatlan. Beszél a föld kincseiről, a vagyonról, amire az emberek törekszenek. Tud az ezüstről, az aranyfinomítás módjáról.