Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: Lk 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
A szadduceusok, akik nem hitték, hogy lesz igazak és gonoszok feltámadása szintén támadták Jézust. A sógorházasság törvénye (5Móz 25: 5-6) alapján kitalálnak egy végletekbe felfújt esetet, amit aztán Jézus elé tárnak, hogy bogozza ki. Vajon mi volt ezzel a céljuk?
Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: Lk 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
Folytatódik a sarokba szorító hadjárat Jézus ellen. Most semleges embereket bérelnek fel, akik jó szándékot színlelve keresik Jézus kegyeit: „Mester, mi tudjuk, hogy helyesen szólsz... és tanítod az Isten útját”. Jézus nem szédül el a dicsérettől, mert átlát színészkedésükön.
Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Érdemes elgondolkodni előbb a nép (16), majd pedig a háttérben hallgatózó főpapok és írástudók reakcióján (19). A szőlő ura végleges döntést hoz: elveszti a gonosz munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.
Igehely: Lk 20,: 1-8 Kulcsige: 20:3
Ha a macska sarokba szorítja az egeret szinte biztos, hogy nyert ügye van. A boxolók is használják ezt a taktikát. Ha sikerül az ellenfelet sarokba szorítani, azzal leszűkül annak mozgástere, és egyre kevesebb esélye lesz az ütések kivédésére.
Igehely: Jel 1:17–20; Kulcsige: Jel 1:18 „És az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”
Az Úr Jézus emberré lett, és viselte ennek minden következményét. Személyesen tapasztalta, hogy mit jelent, amikor megalázzák és kicsúfolják, gúnyt űznek belőle, hamis híreket terjesztenek róla. Hamis vádak alapján halálra ítélték, és emberhez nem méltó halálban volt része.
Igehely: Zsid 9:11–14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Az áldozatok bemutatása arról szól, hogy vétkeztünk a teremtés isteni rendje ellen. Elismerjük, hogy nem tettünk eleget annak, amit Isten jogosan elvár tőlünk: hogy akaratának megfelelően szolgáljunk neki.
Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”
Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?