Mindennapi áhítatok

2018. január 15., hétfő

Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:12 „de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

Jézus Krisztus és a gyógyulásért könyörgő leprás beteg találkozása nem volt lehetetlen, mert Izráelben elkülönítették ugyan a leprásokat, de a falvakból nem tiltották ki őket, sőt nagyon szigorú feltételekkel még a zsinagógai istentiszteleten is részt vehettek.

2018. január 14., vasárnap

Igehely: Lk 5:1-11; Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!?

Lukács a párhuzamos evangéliumoktól eltérően számol be az első tanítványok elhívásáról. Jézus elhívó szavához itt egy messiási jel csatlakozik: Péter minden emberi számítást megcáfoló gazdag halászata.

2018. január 13., szombat

Igehely: Lk 4:42-44; Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”

Egy új nap kezdetén jó elcsendesedni Isten jelenlétében, közösségben lenni a mennyei Atyával, figyelve arra, mit üzen a Bibliából, és imádságban elmondani kéréseinket, könyörgéseinket és szívünk háláját.

2018. január 12., péntek

Igehely: Lk 4:40-41; Kulcsige: Lk 4:40 „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”

Az egyház történetében újra és újra fellángol a vágy arra, hogy a hívek személyesen találkozzanak Isten természetfeletti erejével. Legújabban a 20. század elején kapott lendületet az ún. „isteni gyógyítás igéje”.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.