Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”
Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker.
Igehely: Lk 4:1-13; Kulcsige: Lk 4:9 „Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad.”
Isten kegyelméből egy újévbe léphettünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez az esztendő, ám biztonsággal bízhatjuk életünket a Szentlélek vezetésére ebben az évben is. Kövessük Urunkat, hiszen Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt.
Igehely: ApCsel 5:34-42; Kulcsige: ApCsel 5:46 „És nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.”
Ami a legdrágább hely volt Megváltónknak itt a földön, és ahol oly sok időt töltött nyilvános szolgálata éveiben, az a hely maradt az, ahova a tanítványai is rendszeresen és örömmel mentek. „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban” (ApCsel 2:46a).
Igehely: Lk 21:29-38; Kulcsige: Lk 21:37 „Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.”
Amikor Jézus Krisztus először megjelent a templomban, legalább ketten felismerték (Simeon és Anna), hogy Ő a Messiás, akit úgy vártak.
Igehely: Lk 2:41-50; Kulcsige Lk 2:46b „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”
Egy zsidó fiú tizenkét vagy tizenhárom éves korában válik a törvény gyermekévé. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, családja elment évenkénti zarándokútjára Jeruzsálembe, a páska ünnepére. Ez volt Jézus Krisztus első belépése mennyei Atyjának földi templomába.
Igehely: Lk 2:36-40; Kulcsige: Lk 2:38 „Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.”
Amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai a szülés után, ahogyan Isten előírta Mózes által, József és Mária felvitte Jézust Jeruzsálembe, a templomba, hogy ott bemutassák az Úrnak. Isten már várta ott őket két szolgáján keresztül is, akik kétség nélkül isteni kinyilatkoztatásokat kaptak.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?