Mindennapi áhítatok

2017. december 11., hétfő

Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:2 „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat.”

Amikor ezt az igeszakaszt olvassuk tanítást kapunk arról, hogy a földi lét nem ér véget a sírnál. A hívő ember hiszi és meg van győződve arról a valóságról, hogy a földi élet után van folytatás. Pál úgy mutatja be ezt az életet, mintha most egy „sátorban” laknánk.

2017. december 10., vasárnap

Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: Róm 8:24 „Mert üdvösségünk reménységre szól. Vi-szont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene re-mélnie?”

A keresztyén élet nemcsak a kezdeti újjászületésből áll, hanem a további napról-napra való járásból. Akik újjászülettek, azokat Isten Lelke vezérli, azok bizonyosak lehetnek az üdvösségben.

2017. december 7., csütörtök

Igehely: 1Kor 15:35-41; Kulcsige: 1Kor 15:36 „Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal.”

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem fordult meg még a fejünkben az a kérdés, hogy „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen lesz az új testünk?” Ezek a kérdések azonban nem hitetlenségből fakadnak, hanem tudatlanságunkból. Pál azoknak válaszol, akik nem hiszik a feltámadást.

2017. december 6., szerda

Igehely: 1Kor 15:29-34; Kulcsige: 1Kor 15:32b „Ha a halottak nem támadnak fel, akkor «együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk».”

Akik nem ismerik Istent és nem hisznek a feltámadásban, azok csak arra összpontosítanak, hogy minél jobban kiélvezzék ezt az életet. Pál apostol a 32. versben egy régi mondást idéz: „együnk és igyunk, mert holnap úgyis maghalunk.” Erről beszélt az Úr Jézus is a Máté 24:37-39 szakaszban.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.