Igehely: 1Kor 15:42-49; Kulcsige: 1Kor 15:46 „De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.”
Ezen igék szerint az ember érzéki, vagyis testi lényként születik e földre. A 46. versben olvasunk erről a sorrendről: először a földi, azután a lelki. A kettő között óriási különbség van. Az első ember úgy lett élő lélekké, hogy Isten életet lehelt belé.
Igehely: 1Kor 15:35-41; Kulcsige: 1Kor 15:36 „Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal.”
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem fordult meg még a fejünkben az a kérdés, hogy „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen lesz az új testünk?” Ezek a kérdések azonban nem hitetlenségből fakadnak, hanem tudatlanságunkból. Pál azoknak válaszol, akik nem hiszik a feltámadást.
Igehely: 1Kor 15:29-34; Kulcsige: 1Kor 15:32b „Ha a halottak nem támadnak fel, akkor «együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk».”
Akik nem ismerik Istent és nem hisznek a feltámadásban, azok csak arra összpontosítanak, hogy minél jobban kiélvezzék ezt az életet. Pál apostol a 32. versben egy régi mondást idéz: „együnk és igyunk, mert holnap úgyis maghalunk.” Erről beszélt az Úr Jézus is a Máté 24:37-39 szakaszban.
Igehely: 1Kor 15:21-28; Kulcsige: 1Kor 15:26 „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”
Pál apostol olyanoknak írta ezeket a sorokat, akik bizonytalanságban éltek. Olyanoknak, akik Jézus kereszthalálát és váltságművét elfogadták ugyan, de a feltámadással kapcsolatban nem volt igazi meggyőződésük.
Igehely: 1Kor 15:9-20; Kulcsige: 1Kor 15:19 „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”
A 9. versben egy elég nyomorult emberként mutatkozik be Pál: a. „mert én legkisebb vagyok az apostolok között”, b. „arra sem vagyok méltó”, c. „üldöztem Isten egyházát”... Pálban elevenen élt megtérése előtti viselkedése, nyomorult élete.
Igehely: Róm 9:6-13; Kulcsige: Róm 9:8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”
Isten megígérte Ábrahámnak, hogy utódaiban fog áldást nyerni a föld valamennyi népe. Ennek az áldásnak a kizárólagos oka abban rejlik, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és további cselekedeteit ez a hit határozta meg.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.