– Mk 8:11-21
Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak.
– Mk 8:1-10
A négyezer ember megvendégelésénél különös szerepet kapnak Jézus tanítványai. Miután megosztja velük a sokaság feletti szánakozását, tanítványai kétkedve reagálnak Jézus elgondolására. Az igazi hit a próbák között nyilvánul meg, ami nem iktatja ki gondolkodásunkat, sőt aktívvá teszi azt.
– Mk 7:31-37
Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is. Jézus ez esetben is szó szerint a problémára tapint.
– Mk 7:24-30
Jézus mind Izráelben, mind a pogány településeken egyre ismertebbé lett, úgyannyira, hogy sehol sem maradhatott titokban megjelenése. A sziroföníciai asszony meghallva, hogy Jézus vidékükön jár, azzal a kéréssel borult elébe, hogy leányát szabadítsa ki az ördög karmaiból.
– Mk 7:1-23
Nemrég olvastam, hogy vallásos szokásoktól nehezebb megszabadulni, mint súlyos bűnöktől. Jézus a régiek rendeléseivel kérkedőket képmutatóknak nevezi, akik ajkukkal tisztelik ugyan Istent, szívük mégis távol van tőle. Gyakorlatukat nem Isten igéjéből, hanem másoktól tanulták.
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
Igehely: Józs 5:13–6,8a; Kulcsige: Józs 5:14 „Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?”
Józsué nem mindennapi ostrom előtt állt: egy erős, magas fal állta Izráel népének útját. A kor hadmérnökeinek is kihívást jelenthetett annak a falnak az áttörése. Egy pusztából érkezett népnek, aki azelőtt rabszolga volt, még ennél is nagyobb kihívást jelenthetett ez. A hadmérnökök a stratégiában, hadi eszközökben és az eszükben bíznának. A jerikóiak a falban bíztak. Miben bízhatott Izráel népe? Miben bízhat a hívő egy csata előtt? Önmagában, a bűnös testben, amit a bűn eltorzított? Az eszében? Lehet, automatikusan mondjuk már, hogy csak Istenben. De mit jelent az Istenben bízni?