Mindennapi áhítatok

2018. február 8., csütörtök

Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:33 „Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.”

Olyan világban élünk, amelyikben egyre népszerűbbé válik az okkult és ördögi dolgokkal való foglalkozás, amit ártatlanak állítanak be. Pedig ő csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10:10) álcázva magát addig, amíg sikerül valakit elfoglalnia.

2018. február 7., szerda

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.