Mindennapi áhítatok

2017. október 6., péntek

Igehely: Mt 23:29-34; Kulcsige: Mt 23:34 „Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök.”

Jézusnak az a kijelentése, hogy „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”(Mt 11:28), mindenkinek szól. Mérhetetlen kegyelem, hogy aki bűneivel hozzá jön, az megbocsátást, szabadságot, békességet kap.

2017. október 5., csütörtök

Igehely: 2Tessz 3:6-15; Kulcsige: 2Thessz 3:14 „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön.”

Minél nagyobb egy település, annál inkább előfordul, hogy utcai, vagy háznál kopogtató kéregetővel találkozunk. Egyesek gyülekezetekbe is bejönnek szerencsét próbálni, bízva a hívők jószívűségében. Többen hívőknek adják ki magukat. Kell-e adni nekik, mikor, mit, mennyit, hányszor?

2017. október 4., szerda

Igehely: Mt 15:1-9; Kulcsige: Mt 15:3 „Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?”

Nemrég egyik idős testvér a gyülekezetben kezdés előtt ezt mondta nekem: régen (az ő fiatalkorában) meg volt szabva, hogy kezdés előtt a gyülekezetben hogy kell viselkedni, miről szabad beszélgetni, hogyan kell ülni a padban, mit kell olvasni.

2017. október 3., kedd

Igehely: Neh 8:1-12; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

Egyszer egy lelkipásztor vendégszolgálatra hívott meg egy másik lelkipásztort, akit úgy ismert, hogy az Úr használja, és igehirdetései során sokan megtérnek, mások lelkileg megújulnak, a hallgatók élete pozitívan megváltozik. Így történt ez most is.

2017. október 2., hétfő

Igehely: 5Móz 4:1-10; Kulcsige: 5Móz 4:2 „Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. 5Móz 13,1 ; Jel 22,18-19

Minden országban megszokott dolog, hogy azokat a rendeléseket, törvényeket, amelyeket a Parlamentben megszavaznak, időközönként módosítják, egyeseket eltörölnek vagy újakat hoznak. Változik a társadalom, a körülmények, a szükség.

2017. október 1., vasárnap

Igehely: Róm 15:1-6 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” Zsolt 69,10 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, Fil 2,2 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”

Nemcsak Nyugaton, a szomszéd országokban, hanem immár itthon is, a saját városunkban, falunkban, nagy vagy kis gyülekezetünkben kell szembenéznünk azzal, hogy egyre többen döntenek amellett, hogy kilépnek a közösségből, újakat alapítanak, vagy ezekhez csatlakoznak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.