Mindennapi áhítatok

2024. november 8., péntek

Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.

Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?

2024. november 7., csütörtök

Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).

2024. november 5., kedd

Igehely: Zsolt 23:1–6; Kulcsige: Zsolt 23:6 „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.”

Mindenki igyekszik mindent megtenni, hogy megteremtse az otthonát. Ez jó dolog, hogy legyen egy olyan hely, ahol a család megfelelő körülmények között élni tud. E földi otthonunk viszonylag rövid ideig szolgál bennünket, mert maga a földi létünk is rövid.

2024. november 4., hétfő

Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.