Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”
Az Istennel való kapcsolat az, amely az embert igazán boldoggá teheti. Azonban ez a kapcsolat megromlott az első emberpár bűnesete nyomán. A bűn színrelépése által egy hatalmas szakadék alakult ki Isten és ember között.
Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 2Pt 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Az elmúlt héten több szempontból próbáltuk vizsgálni a kegyelmet. Az első három nap azt néztük meg, hogy Isten részéről mit jelent a kegyelem, most az utólsó napokban pedig azt vizsgáltuk, hogyan vált elérhetővé számunkra a kegyelem.
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Nemrég egy internetes igehirdetésben a következő kijelentést hallottam: „ha az egyik napról a másikra éltek valamennyien, akkor meg vagytok áldva minden dolgotokban”. Sokszor azt várnánk a kegyelemtől, hogy az életünk minden területén áldásokat kapjunk. De vajon ez az irányzat teljesen biblikus?
Igehely: Ám 7:1-9; Kulcsige: Ám 7:6 „Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.”
Ámósz, az Istentől kapott látomások során kétszer szólította meg az Urat, és kérte tőle a kegyelmet. Először ezt mondja „Ó Uram, Uram bocsáss meg”.
Igehely: 1Móz 6:5-14; Kulcsige: 1Móz 6:8 „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.”
Az előző napokban a kegyelemnek néhány jellemzőjét ismerhettük meg:
- Öröklétben részesít
- Isten gazdagságából fakad
- Isten ajándéka
Igehely: Ef 2:1-10; Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Visszaemlékszem, hogy kiskoromban mennyire vártuk testvéremmel a karácsonyt és a születésnapunkat. Ez azért volt, mert mindig kaptunk valami kis ajándékot. Nem voltunk egy túl gazdag család, de szüleim meghozták azt az áldozatot, hogy ezeken az ünnepeken mindig legyen valami ajándék.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.