Igehely: Tit 3:3-7; Kulcsige: Tit 3:7 „Hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.”
Ebben az igerészben Pál apostol a kegyelem megtapasztalásának három lépését írja le Titusznak. Ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Mert valamikor… tévelygők voltunk”.
Igehely: 2Tim 1:8-14; Kulcsige: 2Tim 1:12b „És meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”
Évekkel ezelőtt az egyik gyülekezetben, igei szolgálatban, egy olyan kijelentést tettem, hogy sajnos vannak, akik érdekből járnak alkalmainkra, addig tart buzgóságuk, amíg bizonyos támogatást élvezhetnek, de nincs mély meggyőződésük hitüket illetően.
Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”
„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják?
Igehely: Jn 20:24-31 Kulcsige: Jn 20:29b „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”
„Hiszem, ha látom” – mondjuk, amikor valaki irányában megrendül a bizalmunk és kételkedünk abban, hogy beváltja ígéretét, de olyankor is, amikor nagyon kevés az esélye annak, hogy valami történjék vagy megváltozzon.
Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:19 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”
Jakab apostol meghúzza a vészféket, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet hinni Istenben, és mégis elkárhozni! Nem jó, hogy hiszek Istenben? De igen, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”
Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra.
Igehely: Fil 2:1–5 Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”
Ízlelgetem a szavakat: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” Milyen idegen ez ma! Mindenütt a versenyszellem uralkodik. Számunkra Pál apostol példája a minta, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért (ApCsel 22:3), és lett a legkisebb (1Kor 15:9). Szükségünk van megújulásra, tévedéseink rendezésére.