Mindennapi áhítatok

2024. október 3., csütörtök

Igehely: Zsolt 104:19-32; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”

A Biblia Istene az alkotó, a teremtő Isten: „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot” (Jer 10:12); „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!” (Zsolt 104:24); „Az embert is ő teremtette a maga képmására, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1:27).

2024. október 2., szerda

Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: Róm 8:22 „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”

Fohászkodik, nyög és szenved ez a világ, amiben élünk. Az egész teremtett világ sóhajtozik (22.v.) és szenved, mintha szülési fájdalom gyötörné. Amikor Ádám vétkezett, engedetlensége nemcsak az emberiségre hatott ki, hanem a teremtett világra is. Átkozott lett a föld.

2024. szeptember 30., hétfő

Igehely: Jób 38:39-39:20; Kulcsige: 1Móz 1:25 „Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.”

Jó kérdésekkel jó beszélgetést lehet kezdeményezni. De vannak olyan kérdések, amelyektől még a lélegzetünk is eláll. Ilyen lélegzetelállító kérdések sokasága zúdul Jób fejére barátaitól, de főleg az Úrtól - Jób pedig csak némán hallgat.

2024. szeptember 29., vasárnap

Igehely: Péld 8:12, 22-31; Igehely: Péld 8:23 „Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.”

Igeszakaszunkban a bölcsességről van szó. De mi lehet az igazi bölcsesség? Az a dolog, amire szükségem van ahhoz, hogy jó döntést hozzak, vagy talán egy fogalom, amivel soha nem fogok megbarátkozni? Bár szeretném, ha tanácstalanságomban néha rám találna...

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!