Mindennapi áhítatok

2017. augusztus 17., csütörtök

Igehely: Zsid 13:1-9; Kulcsige: Zsid 13:9 „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.”

A hamis tanításoknak való behódolás terméketlen idejében a megsújtott értelem duzzadásával egyenes arányban sorvad a szív. S ahogy sorvad, úgy válik egyre súlytalanabbá, s ha nem jött volna a változhatatlan Krisztus, úgy halna benne csírájába minden, ami élet.

2017. augusztus 16., szerda

Igehely: 2Thessz 2:7-12; Kulcsige: 2Thessz 2:9-10 „Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.”

Isten egyszülött Fiában megmutatkozó szereteténél nagyobb jelre és csodára hiába áhítozik az elvakult emberi szív.

2017. augusztus 15., kedd

2Pt 2:1-9; Kulcsige: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.”

A hamis tanítók között legártalmasabbak azok, akik – bár valójában nem tartoznak a hívők lelki közösségéhez – bizalmat élveznek a gyülekezetben.

2017. augusztus 14., hétfő

2Kor 11:1-15; Kulcsige: „Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.”

Az álapostolok és csaló munkások számtalan, nagy csoda-élmény megtapasztalására hivatkoznak – Krisztus munkásai csak a Golgotáról felhangzó „Elvégeztetett!”-re. A csaló munkások nem tudnak maguknál alkalmasabbat a feladatra – Krisztus munkásai nem tudnak maguknál méltatlanabbat.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsid 3:12–15 Kulcsige: Zsid 3:13 „Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.”

Gyermekkoromban gyakran mondták szüleim: „Nézz a lábad elé, fiam, el ne ess!” Szeretetteljes figyelmeztetés volt ez, bizonytalan járásomra való tekintettel. A levélíró a zsidó nép pusztai vándorlásából eleveníti fel a Refidimben történt esetet, mikor a nép megkeseredésében zúgolódva követelte a vizet. Kaptak is, a sziklából.