Igehely: Mk 3:28–35 Kulcsige: Mk 3:35 „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.”
Vannak, akiket megbocsáthatatlan ellenségeinek tart Jézus, amiért szabadító munkáját az ördögtől származottnak mondják. Viszont másokat drága családtagjainak tart, csak azért, mert örömmel hallgatják és megtartják beszédét.
Igehely: Mk 3:20–27 Kulcsige: Mk 3:27 „Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát.”
Sosem volt annyi ördöngös, mint Jézus korában. A Sátán minden erejét bevetette ellene. De Ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa.
Igehely: Mk 3:13–19 Kulcsige: Mk 3:12 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”
Az Úr Jézus fontosnak tartotta, hogy tanítványai legyenek, akik a munkáját majd folytassák. Figyeljük meg az igében a két fontos tényezőt: magához hívta és kiküldte őket.
Igehely: Mk 3:7–12 Kulcsige: Mk 3:10 „Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék.”
Márk evangélista eddig feltárta, hogy az Úr Jézus szolgálata milyen ellenségeskedést váltott ki a farizeusokból. Négy esetben szemléltette ezt. A sorvadt kezű ember meggyógyítása után a farizeusok már komoly tervet szőnek, hogyan öljék meg Jézust.
Igehely: Mk 3:1–6 Kulcsige: Mk 3:1 „Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.”
Tegnap az Úr Jézust és tanítványait a természet szépségében, gabonaföldeken láttuk. (A természetet mi is akkor élvezhetjük tiszta lelkiismerettel, ha Jézussal járunk.) Most egy szombatnapi istentiszteleti alkalmon látjuk Őt, és abban, amit tesz, tanulság van számunkra.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte.
Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban.