2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: ApCsel 11:19–26 Kulcsige: ApCsel 11:24 „Mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.”
Antiókhiában kezdett el kibontakozni Istennek az az ígérete, amelyet az Ábrahámmal kötött szövetségben tett: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ugyanis az evangéliumot itt hirdették először nem zsidó származásúaknak. Eddig még a zsidó keresztyének is úgy vélték, hogy a kegyelem csak nekik szól, és az üdvösség útja a zsidóságon keresztül vezet.