– Mk 1:40-45
Betegsége miatt a leprásnak megközelítenie sem lett volna szabad Jézust. A törvény szerint (3Móz 13) óvnia kellett volna saját magától az embereket, így kiáltva: „Tisztátalan, tisztátalan!” Ő mégis páratlan bizalommal Jézushoz jön. Kérése inkább hitvallás, mint imádság.
– Mk 1:32-39
Bármilyen hosszú és megterhelő volt is a napunk, vagy bármilyen rövid volt az éjszakánk, ne spóroljuk ki a reggeli imádságot. Ebben maga Jézus a tökéletes és követendő példa számunkra.
– Mk 1:29-31
Négy mozzanatát figyelhetjük meg Péter anyósa gyógyulásának: 1. Jézus kezdeményezi a családlátogatást. Nem hívják, mégis tudatosan megy Simon és András házához, akiket nemrég hívott el a vízpart mellől arra, hogy őt követve emberhalászokká legyenek. 2.
– Mk 1:21-28
A démonok tudják, kicsoda Jézus, de ismeretük nem teszi őket szabaddá (Jn 8:32). Hisznek Istenben, mégis rettegnek (Jak 2:19). Közelről szemlélik az evangélizáció munkáját, de Isten győzelmes tervét meg nem hiúsíthatják (Mt 16:18).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
Igehely: 1Kor 15:35–44 Kulcsige: 1Kor 15:42–43 „Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.”
Az emberben ott van a vágy, hogy mindennek megérthesse az összetételét és a folyamatát. Keressük ezt a teremtésben, a fogantatásban, a magzat fejlődésében. Annak ellenére, hogy ezeket már évszázadok óta figyeljük, összeségében még mindig nem ismerünk és nem értünk mindent. Mennyivel nehezebb olyasmit megértenünk, amit még nem láttunk, nem vizsgálhattunk, csak hit által elfogadtunk.