Igehely: Zsolt 116:1–19; Kulcsige: Zsolt 116:12 „Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?”
Mielőtt Dávidból feltörne ez a kérdés, emlékezik, elmélkedik az Úr jóságáról és hűségéről. Mikor bajban vagyunk, sokkal hamarabb keressük az Urat, vagy lehet, helyesebb, ha úgy mondjuk: a megoldást a problémánkra.
Igehely: Zsolt 30:1–13; Kulcsige: Zsolt 30:10 „Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?”
A próbák, szenvedések különös szakaszai az életünknek. Néha nehéz megérteni vagy elfogadni, hogy miért érnek fájdalmak bennünket, de mint hívő embereknek, meglehet az a kiváltságunk, hogy minden értelmet felülmúló isteni békesség töltheti meg a szívünket még az ilyen helyzetekben is.
Igehely: Zsolt 92:1–16; Kulcsige: Zsolt 92:2 „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges!”
Lehet, többekben is megszületett már olyanféle vágy, hogy jó lenne kitűnni mások közül, különlegesnek lenni. Itt a lehetőség!
Igehely: 1Móz 47:27–31; Kulcsige: Zsid 11:21 „Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”
„Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.” (Zsid 11:21)
Igehely: 1Krón 16:12–22; Kulcsige: 1Krón 16:17 „Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül.”
Jákóbnak a saját, és a családtagjai által elkövetett bűnök miatt sok mélységet kellett megélnie. Ennek ellenére Isten nem hagyta őt magára. Álomban, látomásban biztatta, bátorította, megújította szövetségét vele és utódaival.
Igehely: 1Móz 45:16–28; Igehely: 1Móz 45:27 „Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.”
Jákób elgondolását Isten gazdagon visszaigazolta. Hazatért gyermekei József és a fáraó közreműködésével rengeteg ajándékkal halmozták el. Visszakapta elveszettnek hitt fiát, és új helyen új élet lehetősége bontakozott ki előtte. Először hitetlenkedett, de a tények meggyőzték.
Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”
Jó nevelésben részesült. Szülei a nemes dolgokra nevelték, és ez sokat számít. Egy sötét, bűnös világban fontos az a fény, amit elénk tartanak azért, hogy boldoguljunk. Értékeljük ezt!
Hosszan uralkodott. 25 év – egy negyedszázad. Sok mindent véghezvihetett. Elkezdett valamit, és volt ideje megfigyelni a következményeket. Hosszútávon kell nézni az életet: a földit az örökkévalóság szempontjából.