Igehely: Zsid 9:24–10:10; Kulcsige: Zsid 10:10 „Az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.”
Érdemes belegondolni az ószövetség tisztulási folyamatába, az áldozatok rendszerébe. Ha valaki vétkezett, vinnie kellett egy tiszta, ártatlan, tökéletes állatot, bűnvallással rá kellett helyeznie a saját bűnét, és ezután feláldozta.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes.
Igehely: Zsolt 40:5–14; Igehely: Zsolt 40:6 „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.”
A csodák Istent tükrözik, mert nála a lehetetlen is lehetséges, ő a Mindenható. Az alapige azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” A mai emberek nagy része már elfelejtette, milyen is az igazi boldogság: élő hittel az Istenbe kapaszkodni minden körülményben.
Igehely: Jel 12:7–12; Kulcsige: Jel 12:7 „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt.”
Igénk szerint a szellemi harc nemcsak a Sátán és mi köztünk van, hanem a mennyei angyalok és a Sátán és angyalai között is. Ebbe a harcba csak helyenként kapunk bepillantást az ige által, és nem ismerjük a harc teljes lefolyását.
Igehely: Ef 6:10–20; Kulcsige: Ef 6:13 „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”
Háborúban vagyunk. Sokfelé a földön fegyverek ropognak és vér folyik, mert egyesek önző érdeke ezt kívánja. De igénkben nem az efféle harcról van szó. Szellemi harc dúl körülöttünk, szellemi összecsapás van elménkben, szívünkben is. A mi ellenségünk a Sátán (1P 5:8), nem emberek.
Igehely: Zsolt 120:1–7; Kulcsige: Zsolt 120:3–4 „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!”
A zsoltáros nyomorúságban volt. Idegenben tartózkodott, ellenséges indulatú emberek között, akiknek rosszindulata szavaikban, beszédükben nyilvánult meg. Egy ideig tűrt, de mivel már régóta tartott a helyzet, nem bírta tovább: nyomorúságában az Úrhoz kiáltott.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.