Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után.
Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül.
Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”
A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz.
Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt.
Igehely: Mt 21:18–22; Kulcsige: Mt 21:19 „Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.”
Gyümölcstelen fügefához hasonlít annak az embernek az élete, aki nem dicsőíti Istent. Ilyen haszontalan fügefa az olyan gyülekezet is, amely Isten házát nem imádság házának tekinti.
Igehely: Mt 21:12–17; Kulcsige: Mt 21:13 „És ezt mondta nekik: Meg van írva: «Az én házamat imádság házának nevezik», ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jézus már nagyon fiatalon ragaszkodott a jeruzsálemi templomhoz, és erős vonzalmat érzett az Atya háza iránt. Tizenkét éves korában, amikor lemaradt a szüleitől, és megtalálták a templomban, így válaszolt aggódó szüleinek: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2:49).
Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”
A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.