Igehely: Mt 2:13-15; Kulcsige: Mt 2:15 „Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: »Egyiptomból hívtam el a fiamat.«”
Az első gyermek születése sok örömöt és izgalmat hoz egy családba. A szülők megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák az újszülöttnek: puha ruhácskák, kényelmes kiságy, szebbnél szebb játékok.
Igehely: Mt 2:1-12; Kulcsige: Mt 2:11 „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
A Messiás érkezésének híre nagy hatást gyakorolt az emberekre. A bölcsek, amikor meglátták az égen felragyogó csillagot, azonnal elindultak, hogy megkeressék Őt. Heródes is tudni akarta születésének helyét, de nem volt hajlandó azt személyesen felkutatni.
Igehely: Ézs 8:11-18; Kulcsige: Ézs 8:17 „És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem.”
Ézsaiás üzenete, amit Jeruzsálem lakóinak címzett, tartalmazta Isten ítéletét és egy reményteljes jövő ígéretét is. A 8. rész elején Isten megerősíti a próféta üzenetét azáltal, hogy megajándékozza őt egy fiúgyermekkel.
Igehely: 1Kor 1:4-9; Kulcsige: 1Kor 1:8 „Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.”
„Hála, hogy itt a csendes reggel, hála, hogy éjre nappal jő…” (DN3 60) Mennyi mindenért lehetünk hálásak szombat reggel? Talán még felsorolni sem könnyű, de azért próbáljuk meg.
Igehely: Jn 6:35-40; Kulcsige: Jn 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
„Megtört a teste énértem is…” (HH 470) - Új napra virradtunk és máris éhesek vagyunk. Nem elég, hogy idén már sokszor ettünk, kell az új erő, kell a mindennapi kenyér. Ezért dolgozunk egész évben, sokan még ma is. Közben csendesen hangzik felénk az Úr szava: „Nem több-e az élet a tápláléknál…”?
Igehely: 5Móz 27:9-10; Kulcsige: 5Móz 27:9 „Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe.”
„Én még mit sem tudtam rólad, Te már akkor szerettél ...” (DN4 – 47) Kitől ered megváltásunk műve? Ki a hit szerzője és beteljesítője? Rá kell döbbennünk, hogy Krisztus nélkül mi nem élhetünk, semmik vagyunk, semmit sem mondhatunk és semmit sem tudunk cselekedni. (Jn 15:5)
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?