2020. április 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Krisztus a másik emberben

Igehely: Mt 25:31-46; Kulcsige: Mt 25:45 „Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”

Az Emberfia dicsőséges megjelenésekor az emberiség két részre lesz osztva Krisztus jobb és bal keze felől. Egyik csoport a hívők gyülekezetét, a másik a hitetlenek sokaságát fogja képezni. A jobb oldaliakhoz intézett felhívás alapján a hívők örökölni fogják azt az országot, amely számukra készíttetett a világ megalapítása óta. A hívők örökségüket azonban nem jó cselekedeteik alapján vehetik majd át, hiszen üdvösségük kegyelemből van, hit által, ami nem tőlük van, hanem Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2:8-9). Krisztus majd a hívők ismertetőjeleit sorolja fel, azaz az atyafiak iránt tanúsított gondviselés számos formáját. Ezek mind a megszentelődés gyümölcsei, nem a megváltás gyökerei, sem a megtartás feltételei.

Kedves testvérem, rád is vonatkozik a mennyországot öröklők egyik legfontosabb ismertetőjele? Milyen érzelmeket és gondolatokat táplálsz lelki testvéreid iránt? Számíthatnak-e rád éhínségben és szomjúságban, mezítelenségben, betegségben vagy a börtönben? „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10).

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Fiatal igehirdető

Igehely: Jer 1:4-10, 17-19; Kulcsige: Jer 1:7-8 „Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr.”

A Szentírás alapján hisszük, hogy Isten szolgái már édesanyjuk szíve alatt ki vannak választva az evangélium hirdetésére. Sokakat közülük Isten már gyermek- és fiatalkorban készít, elhív, majd pedig kiküld, hogy az ige üzenetét az elveszetteknek tolmácsolják, a szenteknek pedig tanítsák. Viszont a fiatal korral jár a bizonytalanság is, amely sokszor Isten kijelentett szavában való kételkedésben nyilvánul meg. Megtörténik, hogy a fiatal igehirdető a tapasztalatlanságát és számos hiányosságát bizonyító hangoknak enged inkább, mint Isten hangjának. Pedig elhívása tartalmazza Isten ígéretét, hogy Ő mindig vele lesz, és meg fogja menteni, csak menjen, ahova küldi őt, és hirdesse, amit neki parancsol.

Gyülekezetünk jelen és jövőbeli fiatal igehirdetőinek szükségük van a mi támogató imáinkra! Kérjünk számukra erős hitet az Úrtól kapott elhívásukra nézve, bátorságot az evangélium hirdetésére, és eredményes ellenállást az elbizonytalanító gondolatokkal szemben.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:6–10 Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”

Pál és Bar­na­bás má­so­dik misszi­ós utat ter­vez­tek (de egy­ál­ta­lán ki­kér­ték az Úr aka­ra­tát? Ap­Csel 15:36). Ezt kö­ve­tő­en Pál el­vált Bar­na­bás­tól, majd át­ha­ladt Frí­gi­án és Ga­lá­ci­án. Pál terve az volt, hogy Ázsi­á­ban hir­des­se az evan­gé­li­u­mot. De a Szent­lé­lek meg­aka­dá­lyoz­ta ezt. Ho­gyan? Az Ige nem tu­dó­sít erről. Pál ekkor Bi­tí­ni­á­ba vette az út­irányt, de oda sem en­ged­te Jézus Lelke. De miért nem kérte ki Pál az Úr ve­ze­té­sét egy stop­táb­la után? Mert Pál nem úgy vé­le­ke­dett a ve­ze­tés­ről, mint mi. Neki vol­tak ter­vei: az evan­gé­li­um hir­de­té­se.