2020. május 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jó sáfárként szolgálni

Igehely: 1Pt 4:10-11; Kulcsige: 1Pt 4:10 „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”

Manapság a munkáltatók próbálják a munkaköri leírást úgy megfogalmazni, hogy az vonzó legyen a munkát kereső fiatal számára, illetve sokszor emiatt kavarodások is elfordulhatnak. Ha valaki tisztasági menedzsernek jelentkezik, ne lepődjön meg, ha takarítania kell, vagy a segédszakácsként meghirdetett munkakörről kiderül, hogy mosogatót kerestek.

Isten nem köntörfalaz. Péter apostol szerint Isten sáfárokat hívott el. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a sáfár mások anyagi javainak kezelője. Nem jelenti azt, hogy vagyonos vagy tekintélyes, viszont azt jelenti, hogy megbízható és szavahihető. Minden keresztyén sáfárként van említve az igében, és mindenki sáfárkodik. A mai napra a kérdés az, hogy vajon jó sáfárként végzem-e a dolgom, gyarapodik-e az, ami rám lett bízva, vagy elástam jó mélyre, és letakartam lommal: kritizálással, lekicsinyléssel, jobban tudással, „nekem ne mondja meg senki”-vel vagy hasonlókkal?

Ne feledjük: csak sáfárok vagyunk, minden dicsőség az Istené. Ha talán nem az a kegyelmi ajándék jutott, amit vártunk, akkor azzal szolgáljunk, amit kaptunk, hogy Isten neve legyen naggyá!

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek jelképe: tűz

Igehely: ApCsel 2:1-4; Kulcsige: ApCsel 2:3 „Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.”

Tudósok csoportjai próbáltak rájönni éveken át arra, hogy miért nem találnak egyetlen egy csavarttűjű fenyő (Pinus contorta) csemetét sem a Yellowstone nemzeti park területén, mígnem 1988-ban egy óriási tűz miatt az erdő nagy része odaveszett. Hetekkel később azonban mindannyian elcsodálkoztak, hogy a hamuval borított földből százával nőttek ki a kis fenyőfák. Egy másik helyen, onnan néhány száz kilométerre egy turistacsoport életét vesztette a tűz hiányában: megfagytak. Milyen érdekes, hogy mindkét véglet halált okoz, de a téli estén tűz mellett beszélgető emberek élvezik és szeretik a tűz jelenlétét.

Isten pünkösdkor tüzes nyelvekkel jelezte a Lélek kiáradását, és nem csupán külső jele volt ennek. Azt olvassuk, hogy mindnyájan beteltek Szentlélekkel, és akik eddig zárt ajtók mögött imádkoztak, és féltek a zsidóktól, most előálltak és prédikáltak, és háromezren csatlakoztak a gyülekezethez.

„De előbb a tűznek kell jönnie, Minden bűnt fel kell perzselnie…” Kedves olvasó, a te életedben megtörtént ez már? Tudsz a Szentlélek melege mellett időt tölteni? Bárcsak mindannyiunk lelkében lobogna ez a tűz!

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.