2019. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Isten jobbján ülő Fiú

Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre! Ha még nem, tedd meg most: „Uram, neked adom magam, szülj újjá Szentlelked által!”

Nézz Jézusra ma is! Ő a mennyben trónol, és vár téged. A feltámadásában biztosított örök életet a menny összes kincseivel együtt megosztja veled. Legyen szent vágyad felemelkedni hozzá! Ne legyél álszerény, igénytelen vagy kishitű! Isten azért mutatta be az Ő Fiát dicsőségében, méltóságában, hogy érezd és lásd, hogy hozzá tartozol. Nem akárkinek vagy a szolgája, gyermeke, sőt testvére! De óvakodj attól, hogy ezt automatikusan természetesnek vedd! Ára volt ennek, mégpedig a golgotai kereszt, az Ő kifolyt vére.

Mikor elmélkedtél arról, hogy milyen lesz a trón körül? Voltak-e kétségeid a felől, hogy a mennybe jutsz? Segítenél valakinek ma, bemutatnád Őt, akit megismertél? „Oly drága kincsem itt nekem: a szép, s igaz remény!”

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Mennyei országunk van

Igehely: Fil 3: 20-21

Olykor alkalmam van kettős állampolgárságomból kifolyólag előnyt élvezni valamilyen ügyben. Máskor pedig hármas állampolgárságomra is szoktam hivatkozni. Ilyenkor már egyesek furcsán néznek rám. Aztán gyorsan megmagyarázom, hogy a megváltás jogán, kegyelemből már most mennyei polgár vagyok, mert Isten gyermeke lettem.

Tudjuk, hogy Jézus azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk a mennyben, az Atya házában (Jn 14:2). Pál a római polgárságukra büszke keresztyén filippieknek pedig örömmel ajánlja figyelmükbe ezt a tényt. Mit tanulhatunk ebből a két versből? a) Mivel a mennyben van polgárságunk, ezért ezen a földön csak átutazók vagyunk és idegenek. b) Mi nem a halált várjuk már, hanem Jézust, mint üdvözítőnket, aki a menny dísze és öröme. A mennyországba is elsősorban Jézus személye miatt vágyakozunk. c) De mi lesz a meggyengült és megcsúnyult testünkkel? Itt hagyjuk, mert ami porból lett, porrá lesz. Újat, a Jézuséhoz hasonló, dicsőült testtet kapunk majd.

Testvér, megvan a mennyei útleveled? Amikor a menny kapujában megkérdezik, hogy mi alapján engedjenek be, mit válaszolsz majd?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 12 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).