2017. április 5., szerda

DÉLELŐTT | 
Valódi feddhetetlenség

– Mk 14:53-65

Jézus Krisztus valódi feddhetetlenségben áll előttünk: nem találtak semmilyen okot arra, hogy halálra ítéljék. De nemcsak a halálbüntetés szempontjából volt ő feddhetetlen, hanem minden más területen és az Atya előtt is. Jézus viselkedéséből megtanulhatjuk, hogy mikor beszéljünk, mikor hallgassunk, és hogyan nézzünk szembe a szenvedéssel, ha Isten akaratából szenvednünk kell.
Jézus hallgatott, amikor vádolták, mert úgy látta, hogy az igaz beszédnek semmi helye és eredménye nem lenne. Amikor valaki elzárkózik az igazságtól, a hallgatás bölcsebb, mint a beszéd. Az ilyen hallgatáshoz lelkierő kell. De Jézusnál eljött a beszéd ideje is, ami valójában a megvallás (hitvallás) ideje volt. Amikor rákérdeztek, hogy „te vagy-e a Krisztus?”, akkor igennel kellett válaszolnia. Van, amikor a hallgatás megalkuvás. Jézus bátor vallástételének a következménye a szenvedés volt. Amikor elkezdték Jézust köpdösni és ütlegelni, ezzel megkezdődött a fizikai szenvedése is.
Hogyan viselkedsz, amikor vádolnak, vagy rosszat mondanak rólad?
Milyen minősítést adnál magadnak a bátor hitvallás területén?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

Okulj a múlt példáiból!

– Dán 5:18-23

Ma egy olyan személy példája áll előttünk, aki nem okult a múlt példájából. Belsaccár király okulhatott volna apja, Nebukadneccar példájából, akinek a felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott. Nabukadneccárnak többször is megadatott a lehetőség, hogy meggyőződjön az élő Isten szuverén hatalmáról. Isten álomban szólt hozzá, amit Dániel megfejtett, mire a király kijelentette: „Valóban a ti Istenetek az istenek Istene”. Sajnos, hamar elfelejtette ezt, és bálványimádásra szólította fel országa lakóit. Azokat, akik nem engedelmeskedtek, tüzes kemencébe vettette. Isten ekkor is megmutatta neki, hogy ki az igaz Isten. Ő újra elismerte Isten hatalmát és kiadta parancsba, hogy mindenki tisztelje Őt. Aztán tovább folytatta életét, mintha mi sem történt volna. Isten újra figyelmeztette őt, hogy, keményen fog bánni vele, amíg el nem ismeri, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött.
Ez a példa állt Belsaccár előtt, amiből okulhatott volna, de nem tette, hanem ő is felfuvalkodott és olyat cselekedett, amiért Isten megbüntette. Ezek a történetek a mi tanulságunkra írattak meg, legyünk bölcsek és okuljunk általuk.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.