2017. augusztus 1., kedd

DÉLELŐTT | 
Nábót szőlője

1Kir 21:1-16 „Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!”

Nábót ragaszkodott szőlőjéhez, és ez az életébe került. Több volt ez számára, mint jól termő földterület. Hiszen Nábót mindig csak úgy említette, mint atyai örökségét, és minden bizonnyal ismerte az ősi törvényt is, miszerint a honfoglaláskor az Istentől kapott földet nem lehetett elidegeníteni. Aháb elutasítása Isten iránti engedelmességét bizonyítja. A mi „Ahábunk”, Sátán is meg akarja kaparintani az Úrtól kapott örökségünket, és azért, hogy ezt elérje, ma is mindenre képes. Kecsegtető ajánlatokat tesz kívánságaink kielégítésére, de használja a megvetést, a szenvedést vagy az üldözést is, csakhogy feladjuk hitünket. Olvasom, hogy a keresztyénüldözés egyre nagyobb méreteket ölt a világban. Talán ezt ma még „saját bőrünkön” annyira nem érezzük, (bár nagyon is kellene, legalább átéreznénk testvéreink helyzetét), de holnap lehet, mi leszünk soron. Ha választanod kellene, mi vagy Ki mellett döntenél? Nábót meghalt és szőlőjét elvették. A mi földi testünket meggyötörhetik, életünket kiolthatják, de a mennyei Atyától kapott örökségünket el nem vehetik. „Elveszthetek mindent sorba, ha Te megmaradsz nekem…”

Sipos Dénes

DÉLUTÁN | 

A gonosz bíráskodás megítélése

1Kir 21:17-29

Aháb Nábót szőlőjét elorozva nagyot vétett Isten és ember ellen egyaránt. Vétkét súlyosbította, hogy törvényszegését a jog őrzésére rendelt királyként követte el. Az Úr ítéletes üzenetét Illés adta tudtul Ahábnak: „Ahol a kutyák fölnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is!... mivel arra adtad magad, amit rossznak lát az ÚR”. A király eleinte még elutasította a próféta közeledését, de végül az Ige hatalmának hatására, – életében először – meghajolt az Úr ítélete előtt. Bűnbánata mélységét tanúsították a megalázkodás külső jegyei (megszaggatott ruha, zsákba öltözés), töredelme őszinteségét pedig az, hogy „csöndesen járt-kelt”. Az Úr szíve megindult ezen és megbocsátott a vétkes királynak, mert mindmáig igaz, hogy: „A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (Zsolt 51:19). Ősi igazság, hogy jó Atyánk nem gyönyörködik a bűnös ember halálában. Mindezt hatalmasan fölerősíti az Újszövetség, amikor így tanít minket: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9). „Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet!” (HH 738)

Győri Kornél

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 149:1–9; Kulcsige: Zsolt 149:1 „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!”

Isten azért teremtett minket, hogy dicsőítsük őt. Ha nem őt dicsőítjük, akkor valami más van az éle-tünkben, amit imádunk. Mindig. Mert így vagyunk teremtve. Lehet, hogy önmagunkat imádjuk, dicsőítjük, vagy a képességeinket, a teljesítményeinket vagy a vagyonunkat. Csak az a baj, hogy minden más Istenen kívül bálvánnyá válik az életünkben, egyre nagyobb áldozatokat kér, és végül tönkreteszi az életünket. Ezért van, hogy a Biblia és főleg a Zsoltárok könyve felhív minket, hogy dicsőítsük az Urat! Hogy ő legyen az imádatunk tárgya, mert ez a helyes.