2017. december 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Vágyakozó sóhajtozással

Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:2 „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat.”

Amikor ezt az igeszakaszt olvassuk tanítást kapunk arról, hogy a földi lét nem ér véget a sírnál. A hívő ember hiszi és meg van győződve arról a valóságról, hogy a földi élet után van folytatás. Pál úgy mutatja be ezt az életet, mintha most egy „sátorban” laknánk. A sátor nem egy szilárd épület, egy erősebb szél könnyen megrongálja, vagy akár el is viszi. Az ígért mennyei ház nem ilyen, azt senki és semmi nem tudja megingatni. És ahogyan a kirándulóknak nem állandó lakhelye a sátor, úgy e földi lét is csak ideiglenes lakhelye az embernek, ahol valamennyi időt eltölt. Viszont van egy ország, ahol előre bebiztosíthatjuk állandó lakhelyünket. Csak a Jézus Krisztusban megváltott ember mondhatja el, hogy ”van Istentől készített hajlékom”. Sokan vannak, akik félnek az elköltözés pillanatától, mert olyat látnak benne, ami legyőzi az embert. Ha azonban hisszük, hogy az Úr Jézus legyőzte a halált, akkor nem kell többé rettegni tőle. Éljük úgy mindennapi életünket, hogy tudjuk elmondani Pál apostollal: „vágyakozunk felölteni a mennyből való hajlékunkat.”

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Őrállóvá tettelek

Igehely: Ez 33:1-9

Akik voltak katonák, tudják mit jelent őrségben állni. Az Úr népének vezetői ilyen különleges, felelősségteljes megbízatást kaptak. Isten szabta meg munkaterületüket, és gondoskodik róluk. Az őrálló életével példát mutat, és szavaival figyelmeztet. Nagy felelőssége van, mert a rábízottakról számot majd kell adnia Isten előtt. „Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.” (Jak 3:1). Ők azok, akik őrködnek, hogy az ellenség (tévtanítások, bűnös gyakorlatok) ne törhessen be a gyülekezetbe. Rámutatnak a veszélyekre és óvnak a félrevezetőktől. A szent angyalok is őrállók (Dán 4:14). Feladata tehát (1) a védelem, (2) az őrködés, vigyázás, és (3) a figyelmeztetés kihirdetése. Az éjjel bármelyik szakában ébren van, megvizsgálja a zárakat, a hangokat és a mozgásokat, észleli a veszélyt. Ezékiel Isten szóvivőjévé lett a Babilonba hurcoltak számára (3:10-15), akár hallgattak rá, akár nem. Ehhez előbb át kellett vennie és magáévá kellett tennie Isten igéjét. „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók” (Zsid 13:17)

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Ézs 54:11–17 Kulcsige: Ézs 54:13 „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”

Egy gaz­dag ember sze­re­tett volna egy tö­ké­le­tes fest­ményt a béke té­má­já­ban. Több festő is el­küld­te a művét neki. Csen­des tájak, gyö­nyö­rű nap­le­men­ték, mezőn le­ge­lé­sző ál­la­tok ke­rül­tek vá­szon­ra. Egy kép azon­ban ki­tűnt a többi közül. A hát­tér­ben nagy vihar tom­bolt, az elő­tér­ben ve­szé­lyes víz­esés zu­ho­gott éles szik­lák kö­zött. Egy fa nőtt ki az egyik szik­lá­ról, egyik ága ki­nyúlt ma­ga­san a víz­esés fölé. Egy ma­dár­ka fész­ket épí­tett ezen az ágon. A vihar kö­ze­pet­te nyu­god­tan és za­var­ta­la­nul pi­hent.