2017. május 21., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Állandó küldetésben

– Mt 28:16-20 Kulcsige: Mt 28:19

A feltámadott Krisztus tanítványait Galileába rendelte. Ott láthatóvá lett előttük, és megbízást adott a benne hívőknek, de azoknak is, akik egyelőre még kételkedtek az ő kilétében. Az itt kapott küldetés tudatosan jelen volt az első keresztyén közösség tagjaiban.
Ez a misszióparancs ott lüktetett minden korszak hiteles keresztyénében, mint személyes küldetés a világban. Az újkori baptista misszió bemerítkezői: Marschall József, Vojka János, Hornung Antal, Scharschmidt Károly és Rottmayer János hittel fogadták Krisztusnak ezt a megbízását. Életük ideje alatt kitartó hűséggel teljesítették azt.
Nézzük át, miért történelmen átívelő, és mit tartalmaz a missziós megbízatás:
Az Úr Jézus Krisztus hatalma kiterjed mennyre és a Földre. Neki adatott minden hatalom. Ez a hatalom a mennyben és a földön is érvényesül. Az Úr Krisztus a mennyei trónus jobbjára ült, és a Sátánt legyőzte a saját uralmi területén, a földön.
Minden időben velünk van, a világ végezetéig. Naponként a tanítványaival van a mi Mesterünk. Mi pedig az övé vagyunk a megtérés és újjászületés alapján. Nem vagyunk sem egyedül, sem elhagyatva, mert a Szentlélek által velünk van az Úr. Naponként törődik velünk, gondoz, védelmez és támogat minket. Ezért történelmen átívelő a Jézus Krisztus megbízatása. Most pedig nézzük meg a megbízatás tartalmát:
Elsőként tanítvánnyá kell tennünk minden népet. Krisztus minden tanítványának hirdetnie kell a jó hírt, az örömüzenetet. Bárhol vagyunk, életünkkel és szavainkkal meghívunk, akiket csak elérünk, a Krisztus követésére.
Másodsorban bemerítjük őket az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Ez felnőtt bemerítést jelent. Bemerítést – és nem keresztséget – a Szentháromság nevében, vagyis Isten teljességét segítségül hívva. A bemerítés egy erős kötés Istennel, belépés a szent Isten családjába. Ez ugyanakkor jelent egy helyi gyülekezethez történő csatlakozást is.
Harmadsorban a Krisztus igéje iránti engedelmességre tanítani azokat, akik bemerítkeztek. Ez egy életen át tartó folyamat, hogy elérjük azt a szentséget, hogy Krisztus képmása lehessünk a világban.
Hol van a helyed a nagy küldetésben?
Mennyire odaadóan végzed a saját küldetésedet?

Kaszta Áron

Imaáhítat: 

Könyörögjünk missziónk növekedéséért! – Ézs 60:21-22

Bibliaóra: 

A győzelem csakis az Úré – Bír 7:1-22 (Aranymondás: 1Jn 5:4)

DÉLUTÁN | 

A nyelv bűnei

– Jak 3:1-12

Ennek az igének az igazságaival minden ember szembesül. Nincs olyan ember ezen a földön, aki valamikor ne szembesült volna azzal, hogy a nyelv, a beszéd inkább megszégyenítette, mintsem javát szolgálta volna. A nyelv által elkövetett tévedésekről beszél az ige, és szeretne tanácsot nyújtani, hogy az általa elkövetett károkat megelőzzük, vagy ha már elkövettük, helyrehozzuk. Az ige hangsúlyozza a tanítás felelősségét. A tanító, amikor másokat tanít, meghatározza mások gondolkodását, életét, s olykor lelkivilágát. A tanítónak olyan igazságokat kell közölnie, amelyek irányt szabnak mások életében.
A nyelv nagy befolyással van az egész életre. Kicsiny rész ugyan, de mint a lovak szájában a zabola, vagy a hajón a kormány, nagy dolgokat mozgathat meg. A nyelv olyan is, mint a tűz, kicsi szikrával kezdődik, de nagy kárt tud okozni. Egy meggondolatlan szó, gonosz megjegyzés, pletyka olykor kicsinek tűnik, de végül nagy kárt tud okozni.
Mint minden bűnnek, a nyelv bűnének is megvan a következménye, tűzbe borítja a testet, szenvedést okoz annak is, aki nem jól használta, és annak is, aki felé használta. Sokszor ott van az égető vád: – miért is nem tudtam hallgatni!
A nyelvet emberek közül senki nem tudja megszelídíteni, de van Valaki, aki nem emberek közül való, és tud segíteni ezen a gyarlóságunkon is. Az, hogy milyen irányban használjuk beszédünket, az attól függ, hogy milyen az a lélek, amely bennünk lakik, hisz „a szív teljességéből szól a száj”. Ha a belső ember szelíd és alázatos, mint a jó forrásból jó víz, úgy abból is jó beszéd jön ki. Ha az irányítja, aki teremtette, akkor hasznos és áldásos dolgok származhatnak beszédünkből.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 2:13–22 Kulcsige: 1Kir 2:22 „Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!”

Adó­nij­já, Dávid egyik fia, csel­lel akar­ta meg­sze­rez­ni a ki­rály­sá­got Sa­la­mon­tól. Ezért ra­fi­nált ké­rés­sel for­dult Bet­sa­bé­hoz, Sa­la­mon any­já­hoz. Arra kérte, hogy be­szél­jen a ki­rállyal, mert sze­ret­né fe­le­sé­gül venni a sú­né­mi Abi­sá­got.

Bet­sa­bé nem vette észre, hogy a szí­ves­ség­ké­rés mö­gött mi­lyen hátsó szán­dék van. Adó­nij­já azt gon­dol­ta, hogy így könnyeb­ben meg­sze­rez­he­ti a ki­rály­sá­got, pedig azt Isten nem neki adta.