2017. május 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Családi feladat

– 5Móz 6:1-25

A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap. Általában ugyanakkor érkezünk vissza otthonainkba, az esti tevékenységeink is megszokottak. De a rutinfeladatok mellett a keresztyén családoknak van Istentől meghatározott elhanyagolhatatlan feladata is, ami a mennyei Atyánk iránti szeretetünk megnyilvánulása.
A 6. versben Isten azt kéri tőlünk, hogy maradjanak szívünkben parancsolatának igéi. Életünk minden helyszínén keresztyén családi feladatunk: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.”
Ismerjük el, hogy gyakran elhanyagoljuk ezt az Istentől kapott feladatot! Hány helyszínen töltöd ma idődet? Mindenütt Istenre fog mutatni életed és beszéded? Indulj ezzel a céllal, kérve Isten segítségét!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: Káleb

– 4Móz 14:20-24

A Szentlélekkel teljes emberek sorából ma Káleb személye áll előttünk. Káleb neve tizenegyszer fordul elő a Mózes 4. és 5. könyvében, illetve a Józsué könyvében. Először akkor találkozunk vele, amikor kiküldik az embereket Kánaán kikémlelésére. A tizenkét kém egyikeként, Józsuéval együtt arról biztosítja Izráel népét, hogy az Úr nekik adja a földet, melyet megígért. Mindenféle negatív előjel, és a tíz kém ellenvéleménye ellenére, Káleb felvállalta, hogy a többséggel szembemegy. Képviselte azt, amit neki képviselnie kellett, és sziklaszilárdan állt Isten ígéretein.
Mai igénk elárulja Káleb hitének és bizonyosságának a titkát: más lélek volt benne, mint a többi tíz kémben. Mivel Isten Lelke töltötte be, és késztette engedelmességre, hogy teljesen alárendelje magát Isten vezetésének, megkapta Hebron földjét, ahol már járt a kémkedés során (lásd: Józs 14:6-14; 15:13-19).
Legyünk mi is Lélekkel teljes, engedelmes szolgái az Úrnak, akik nem hátrálunk meg. Azt mondja Isten igéje a Zsidókhoz írt levélben: mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.