2017. május 31., szerda

DÉLELŐTT | 
A fegyelmezés nélkülözhetetlen

– Péld 13:1-25

Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták. Az egyik törvény azt tartalmazta, hogy mindenkit felelősségre vonnak, aki elhanyagolja kötelességét: „Ha nem tanítod gyermekedet engedelmességre, ha nem tanítod őt arra, hogy tisztelje mások magántulajdonát, akkor te, és nem ő a felelős hanyagságod következményeiért.”
A Példabeszédek 13-ik részében a fegyelmezés különféle formáit találjuk. A szavakkal történő fegyelmezések közé tartozik az apai intés, rendreutasítás, és dorgálás (1. v.). Továbbá a tanács, parancs, és feddés (10,13,18. versek). De olykor ezek elégtelenek, és ezért a fegyelmezés eszköztárában ott van a testi fenyítés is: „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”(24. v.). Ugye, legfőbb vágyad, hogy beteljesüljön e prófécia: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54:13). Felelős szülőkként, álljunk alázattal Isten elé, és kérjünk tőle kegyelmet a példamutatásban, bölcsességet a gyermeknevelésben.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: 70 elöljáró

– 4Móz 11:25-29

A pusztai vándorlás során, a kiválasztott népet Kánaánba vezérlő – igencsak embert próbáló – feladat súlya alatt, Mózes Istenhez fordult megoldásért. A nép elégedetlensége és zúgolódása olyan teherként szakadt Mózes vállaira, hogy immár nem tudta egyedül tovább hordozni azt.
Istennél már készen volt a megoldás: hetven törzsi vezetőt kellett összegyűjteni a nép vénei és elöljárói közül, akik Mózes mellé állhattak és segíthettek neki a terhek hordozásában. Ehhez azonban abból a lélekből kellett részesedniük, melyet Isten Mózesnek adott. Így az isteni lélek megnyugodott rajtuk és prófétáltak, annak jeleként, hogy immáron nemcsak Mózes az Úr prófétája, akit támasztott népe számára, hanem a hetven elöljáró is.
Milyen csodálatos, és milyen nagy kegyelem, hogy Mózes kívánsága: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!”, ma már élő valóság lehet. Hiszen Péter apostol a pünkösdi prédikációban kihangsúlyozta, hogy Isten kitölti Lelkét minden megtérőre. Adja az Úr, hogy mindnyájan prófétai lelkületű szócsövei lehessünk, akik Krisztus evangéliumát hirdetjük!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?