2018. április 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Gondja van a betegre

Igehely: Jak 5:13-15; Kulcsige: Jak 5:15 „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Az Ige arra tanít, hogy gondoljunk testvéreinkre és legyünk együtt érzők velük. A betegek egy külön csoportot alkotnak, hiszen többségük segítségre, gondoskodásra szorul. Istennek gondja van a betegekre, és minket is bevon a gondoskodásba. Az első lépést a betegnek kell megtennie, imádkoznia kell Istenhez. Sajnos, vannak olyanok is, akik máskor nem imádkoznak, csak amikor betegek. Mi imádkozzunk a betegség alatt, de ne feledkezzünk meg a dicsőítésről sem, miután meggyógyultunk. Előfordulhat, hogy a fájdalom, tehetetlenség, csüggedés miatt a beteg nem tud Istenhez fordulni. A gutaütöttet fizikailag vitték Jézushoz, mi imában kell vigyük betegeinket Isten elé. Ezt a közbenjárást hittel kell tennünk, hogy megtapasztaljuk, Istennek ma is gondja van a betegekre, mert Ő ad mind fizikai, mind lelki gyógyulást.

Kinek mondod el először a hozzád érkező imakéréseket: Istennek vagy testvéreidnek? Megbíznak-e benned testvéreid a gyülekezetben úgy, hogy rád merjék bízni akár testi, akár lelki problémáikat?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Most légy csendben (veszteg)

Igehely: 2Móz 14:9-14

A Vörös-tengeri átkelésnél Isten népe a szabadulás legnagyszerűbb pillanatához érkezett. S mit látunk? Kívül harc, belül félelem (2Kor 7:5b)… A fáraó közeledő hadserege láttán a félelem eltorzítja emlékeiket, szétzúzza bizalmukat a „hatalmas kézzel” szabadító Isten iránt. S a felkorbácsolt indulatukban zúgolódásban törnek ki (11-12.v.). Ilyen a hitetlenség vaksága: csak tévelyeg és Isten útjait hamisan ítéli meg. Megesett ez Dáviddal (1Sám 27:1), Illéssel is (1Kir 19:3-4). Ez a hitetlenség tegnap és ma ugyanaz. Nehézségeket támaszt. Majd arra sarkall, hogy azokat a maga hiábavaló igyekezetével szüntesse meg. Pedig így semmit sem érünk el. De ha ilyen pillanatokban „megállunk”, „veszteg maradunk”, akkor a hitetlenség helyébe a cselekvő Isten lép.

A hit megtanít a láthatatlanokra nézni (Zsid 11:1). A hit az, amely a nehézségek fölé emeli a lelket, egyenesen Istenhez (Zsolt 25:1b-2). És csakis a hit által jutunk el az Ő szándékainak megismerésére (Zsolt 16:11). Testvér, a nehéz helyzetben maradj te is veszteg hited csendjében, mert bizonyos: „az Úr harcol értünk”!

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.