2018. február 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus mellett lenni a legjobb

Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”

Sokan kifejezték már ezt a meggyőződésüket, akik Isten közelébe kerültek. Ez mindig különleges megtapasztalás. Aszáf is megvallotta ezt: De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet (Zsolt 73:23). A betániai Mária a jó részt választotta azzal, hogy Jézus mellett ült és hallgatta tanítását, mert neki ez volt a legjobb (Lk 10:38-42).

Családi, rokoni, baráti vagy éppen atyafiúi kapcsolatok nem akkor a legerősebbek, amikor csak egymáshoz ragaszkodunk, hanem akkor, ha mindegyikünk személyesen első helyre teszi Jézust és hozzá ragaszkodik. A családi és gyülekezeti élet nagy áldás, különösen akkor, ha mindenki Jézus közelségét keresi, és úgy vannak együtt, hogy Isten beszédének egyedüli tekintélye van közöttük. Tehát Jézus mellett lenni a legjobban úgy lehet, hogy hallgatjuk a tanítását és megcselekedjük azt!

Számodra kinek a közelsége a legértékesebb? Milyen kapcsolatban vagy a világgal?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Az Ige világosságánál járni

Megvilágosodott értelem és megvilágított út. A kettő együtt szükséges a biztos haladáshoz. Fel kell fogni, hogy az úton veszélyek vannak, melyek az utazó halálát kívánják. Mit tehetek azért, hogy mégis célba érjek? Szerezzek világosságot és tanácsot. Az Ige az egyetlen és biztos útmutató a mennybe vezető úton, hisz onnan szállt le.

Isten úgy látta jónak, hogy csak a következő lépést világítsa meg előttünk, mint a mécses. Úgysem lépünk egyszerre kettőt. Ha pedig nagy szakaszt belátnánk, nem figyelnénk a lábunk elé.

Használom-e ezt a kitűnő lehetőséget: az Ige világit, én pedig követem a világosságot? Állandóan?

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47). Beszédének második felében azt hangsúlyozza, hogy nem ő tanúskodik (igazolja) saját magáról, hanem Bemerítő János, az Atya, a csodás cselekedetei és maga az írás is. Majd jön Jézus szomorú megállapítása a zsidókról: nem hisztek bennem (38. v.), nem akartok hozzám jönni (40. v.), nem keresitek azt a dicsőséget, amely az Atya nevében jött a földre (43-44. v.).