2018. január 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Van tetteinknek igei alapja?

Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”

Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.

Botránkozást nem az okozott, hogy a tanítványok gabonaföldön áthaladva ettek a termésből: Izráelben ez, mint a törzsi birtokrendszer érvényét erősítő szabály fennállt: mindenki ehetett bármely föld terméséből, ha áthaladt rajta, csak magával nem vihetett belőle. A szombatot azzal szegték meg az általános felfogás szerint a tanítványok, hogy a letépés és a kimorzsolás szombaton meg nem engedett munkát jelentett. A Mester beszédes történeti példával válaszolt: szavaiban az is benne van, hogy tanítványai Dávidhoz hasonlóan sajátos isteni küldetésben járnak, Jézus küldetésében, akinek éppen ezért mindent alája vetett az Atya, a törvényt is, benne a szombattörvényt is.

Hogyan viszonyulsz Isten törvényeihez? Gépiesen akarod betölteni Isten igéjét, vagy megértve a Biblia üzenetét akarsz a Szentírás szerint élni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Boldogság a megpróbáltatásokban

Igehely: Zsolt 84:5-10

Sokszor olvasunk a Bibliában arról, hogy kik a boldogok. Mai igénk háromféle emberről mondja ezt. Aki szereti az Úr házát, annyira, hogy szinte ott lakik, s nem fogy el ajkáról a dicsérő ének. Az is boldog, aki nem a maga erejében bízik, hanem az Úréban, s az is, akinek az esze folyton az Úr utain jár. De mit keres ugyanebben a zsoltárban a Siralom völgye? Az is a boldogsághoz tartozik? Nem. A siralom völgye, a sivatag, az élet nehezebb szakaszai nem teszik boldoggá az embert – képmutató, aki ezt állítja. A Zsoltáros szerint azonban a boldog ember a próbák során is boldog marad, sőt, mások számára áldás forrásává válik, amikor nehéz útszakaszon kell haladnia. Mindannyiunk életében vannak nehezebb utak is. A boldog ember nem csak kibírja valahogy a nehéz útszakaszokat, hanem mások számára is járhatóvá teszi azt: források völgyévé, ami előtte siralom völgye volt. Testvérem, ha téged figyel valaki életed nehezebb óráiban – megbátorodik, vagy még jobban kétségbe esik? „Adj új erőt, Urunk...”

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”

Jó ne­ve­lés­ben ré­sze­sült. Szü­lei a nemes dol­gok­ra ne­vel­ték, és ez sokat szá­mít. Egy sötét, bűnös vi­lág­ban fon­tos az a fény, amit elénk tar­ta­nak azért, hogy bol­do­gul­junk. Ér­té­kel­jük ezt!

Hosszan ural­ko­dott. 25 év – egy ne­gyed­szá­zad. Sok min­dent vég­hez­vi­he­tett. El­kez­dett va­la­mit, és volt ideje meg­fi­gyel­ni a kö­vet­kez­mé­nye­ket. Hosszú­tá­von kell nézni az éle­tet: a föl­dit az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból.