2018. január 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Van tetteinknek igei alapja?

Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”

Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.

Botránkozást nem az okozott, hogy a tanítványok gabonaföldön áthaladva ettek a termésből: Izráelben ez, mint a törzsi birtokrendszer érvényét erősítő szabály fennállt: mindenki ehetett bármely föld terméséből, ha áthaladt rajta, csak magával nem vihetett belőle. A szombatot azzal szegték meg az általános felfogás szerint a tanítványok, hogy a letépés és a kimorzsolás szombaton meg nem engedett munkát jelentett. A Mester beszédes történeti példával válaszolt: szavaiban az is benne van, hogy tanítványai Dávidhoz hasonlóan sajátos isteni küldetésben járnak, Jézus küldetésében, akinek éppen ezért mindent alája vetett az Atya, a törvényt is, benne a szombattörvényt is.

Hogyan viszonyulsz Isten törvényeihez? Gépiesen akarod betölteni Isten igéjét, vagy megértve a Biblia üzenetét akarsz a Szentírás szerint élni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Boldogság a megpróbáltatásokban

Igehely: Zsolt 84:5-10

Sokszor olvasunk a Bibliában arról, hogy kik a boldogok. Mai igénk háromféle emberről mondja ezt. Aki szereti az Úr házát, annyira, hogy szinte ott lakik, s nem fogy el ajkáról a dicsérő ének. Az is boldog, aki nem a maga erejében bízik, hanem az Úréban, s az is, akinek az esze folyton az Úr utain jár. De mit keres ugyanebben a zsoltárban a Siralom völgye? Az is a boldogsághoz tartozik? Nem. A siralom völgye, a sivatag, az élet nehezebb szakaszai nem teszik boldoggá az embert – képmutató, aki ezt állítja. A Zsoltáros szerint azonban a boldog ember a próbák során is boldog marad, sőt, mások számára áldás forrásává válik, amikor nehéz útszakaszon kell haladnia. Mindannyiunk életében vannak nehezebb utak is. A boldog ember nem csak kibírja valahogy a nehéz útszakaszokat, hanem mások számára is járhatóvá teszi azt: források völgyévé, ami előtte siralom völgye volt. Testvérem, ha téged figyel valaki életed nehezebb óráiban – megbátorodik, vagy még jobban kétségbe esik? „Adj új erőt, Urunk...”

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.